Fenyő István: Eötvös József: „Neveljünk polgárokat…” (Kézirattár, Budapest, 1984)

Fenyő István: „NEVELJÜNK POLGÁROKAT..." EÖTVÖS JÓZSEF LEVELE DESSEWFFY JÓZSEFHEZ - Dessewffy József - ingadozás régi és új eszmék, irányzatok között

munka" - hirdeti róla alkotója, majd kiemeli: minden levélnek más és más mind a tónusa, mind a tárgya, az előadás során pedig „...Úgy kellett folytatni a beszélgetést, amint az valóban folyni szokott aj ól nevelt nagyvilági emberek között. " ízlésének elfogulatlan hajlékonyságát mutatja, hogy Kazinczyval szemben felismerte Csokonai zsenijét: a Kölcsey-kritika megjelenésének évében egyik legnagyobb költőnknek vallotta. Itt is e líra eredetisége, természeti ereje, képzeletének nagysága, mesterkéletlen közvetlensége töltötte el gyönyörűséggel, azaz éppenséggel nem klasszicista vonások. Kazinczy szépítés-ideája ellenében pedig sok tekintetben hasonló nézeteket hirdetett, mint ekkortájt írott lasztóci leveleiben a széphalmi mestertől elszakadó Kölcsey. Megkövetelte, hogy a stílus azonos legyen az emberrel, nem riadt viszsza a nyersebb, egyénibb nyelvi hatásoktól. A pontosságot is megkívánta a fordítótól, az írói gondolat maradéktalan visszaadását. Dessewffy volt nálunk a relatív szép romantikus elvének első megfogalmazója: már 1818 októberében az abszolút és a relatív szép megkülönböztetését ajánlotta Döbrentei Gábornak. Arra emlékeztette őt, hogy „...A legnagyobb, a legerősebb szép is csúnyává válik olykor, mert nincs a maga helyén. " Említettük, milyen nagy szerepet játszott Dessewffy irodalomkritikai gondolkodásában a közönség szempontja. E téren élesen eltért Kazinczy ízlésarisztokratizmusától, a válogatott kevesekre alapozó elitirodalmiságtól. A születő nemzeti irodalom kategóriáiban gondolkodott, a „popularitás", azaz a mindenkihez szóló irodalom egyik sarkelve volt. Olyan irodalmat vallott ideáljának, amely a művelteknek és műveletleneknek egyaránt tetszik, s olyan írót, aki az egész nemzetre hatni képes. S e nemzeti irodalmat ő is éppúgy az egyenlőség terrénumaként képzelte el, mint a vele szembeforduló romantikusok: az „irodalom respublikájá"-nak eszméjét Des-