Kerényi Ferenc: Madách Imre: „…írtam egy költeményt…” (Kézirattár, Budapest, 1983)

EGY NEHÉZ ÉVTIZED MADÁCH IMRE ÉLETÉBŐL (1849-1859) - „...írtam egy költeményt..." (AZ EMBER TRAGÉDIÁJA műhelyében)

végére a már megfogalmazott negyedik sor változatlanul kerüljön, így (szögletes zárójelben a Madách törölte korábbi szövegrészek) : Kéziratlapunkon i. változat 2. változat Aki munkás hét után A ki munkás hét után Tréfás dal és csók között Frigyet az örömmel köt Tiszta'szívvel mulatóz Csak [Dal] [Tréfás dal] e dallal ajkán Kaczagja az ördögöt A kidolgozásban (akadémiai kézirat) A ki [Aki] munkás hét után Tiszta [Frigyet] szívvel, dal között Csókot és hort elköszönt, Kaczagja az ördögöt. Tolnai Vilmos úgy vélte, a Tragédia esetében Madách módszere az lehetett, hogy (az említett nagyszámú olvasmánykivonat, feljegyzés, ötletcédula birtokában) a részleteket külön papirosokra vázolta fel, majd ezeket egyvégtében írta le, ami persze nem zárta ki a javítás, csiszolás, törlés lehetőségét. Madách a Tragédiá-t nem másolta le. 1861. november 2-án két levelet írt a Tragédiá-röl, egyet Aranynak, válaszolva a javítási javaslatokra, és egy másikat az őt üdvözlő Nagy Ivánnak. Az előbbi levél közlése (,,... nálam a kézirat mása nincs meg. . .") szó szerint tér vissza az utóbbiban: ,,. . . más példányom nincs. . ." Hogy ez Madách rendes írói gyakorlata volt, arról a Nagy Ivánnak 1861. december 23-án írott sorok is tanúskodnak, amelyekben Férfi és nő című fiatalkori drámáját kérte vissza az Akadémia levéltárából: ,,. . . szokás szerint nem tartam meg párját." Tolnai megállapítása helytállónak bizonyult. A hagyaték céduláinak és kéziratlapunk hátoldalának vizsgálata azt is megmutatja, hogy a Tragédia előmunkálatait tartalmazó vázlatokat