Kerényi Ferenc: Madách Imre: „…írtam egy költeményt…” (Kézirattár, Budapest, 1983)

EGY NEHÉZ ÉVTIZED MADÁCH IMRE ÉLETÉBŐL (1849-1859) - „...írtam egy költeményt..." (AZ EMBER TRAGÉDIÁJA műhelyében)

Corpus Iuris kivonatai, hetet a „Történeti anekdoták és természettudományos jegyzetek" (jórészt furcsaságok, érdekességek ezek a legkülönbözőbb tárgykörökből), míg a „Vegyes jegyzetek" 112 lapra ragasztva olvashatók. Ez utóbbiak a legeltérőbb minőségű, nagyságú és formájú papírdarabkákból állanak. Sokszor előfordul, hogy az új összefüggésbe került régi feljegyzést Madách kivágta egy lapból, átragasztotta egy másikra - nem törődve azzal, hogy az egykori sorrend vagy elképzelés szerinti számozás rajta maradt céduláján és függetlenül attól, mi van a feljegyzés hátoldalán (például számadások töredékei, versidézetek stb.). A kutató önkéntelenül a Tragédia egy-egy részletét keresi rajtuk. Hiába. Néhány verstéma felbukkan ugyan, de a Tragédiá-m emlékeztető gondolatok, nevek korántsem tekinthetők fogalmazványnak, első piszkozatnak. Egyetlen példát erre: a természettudományos jegyzetek között az egyik cédulán elénk bukkan a VIII. szín egyik szereplője, Rudolf császár, de csak általános morális rosszallás formájában: sok fejedelem is le tékozlá népe kincseit (Rudolf)". Változatlanul nyitott tehát a kérdés: volt-e fogalmazványa, piszkozata a Tragédiá-nak? Es e ponton bizonyul különösképpen becses dokumentumnak hasonmásban közölt kéziratlapunk a hátoldalán levő áthúzott, de olvasható versrészletekkel. Ezek is a véletlennek, valószínűleg annak köszönhették fennmaradásukat, hogy verzójára kerültek egy fontosabb, a mű egészére vonatkozó feljegyzésnek. Mindhárom töredék a XL, a londoni színből való. Az „Ex gratia spcciali / Mortuus in hospitali" változtatás nélkül került át Lucifer szövegébe, amellyel az A nyeglé-t csúfolja. (Szó szerinti fordításban: „Különleges kegyből kórházban halt meg" - ha azonban versben akarnók visszaadni, így hangozhatna: „Kegyelméből jósorsának / Holtja lett az ispotálynak.") A Második mesterlegény dala két változatban maradt fenn, a háromsoros tűnik korábbinak. Ha a Tragédia kéziratát ezekkel összevetjük, valóban tetten érhetjük az alkotás pillanatát. A már kialakult első sor után a toll a lapon megőrzött egyik változatot kezdte tisztázni: „Frigyet...", majd a második és a harmadik sor a vázlaton még nem olvasható formában véglegesült, hogy a dal