Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Petrányi Ilona: TÓTH ÁRPÁD ELÉGIÁJA 1919 ŐSZÉN - A pacifizmustól a forradalomvárásig

magyar költővé is, és fordul a közösség, a háborúban szenvedő magyarság gondjai felé. De nem lesz nacionalistává - a nemzet tragédiáját az emberiség tragédiájának részeként fogja fel. A háború viharában egyre gyakrabban fordul a természethez. Az 1916-OS év nagyobbik részét Tátraházán, szanatóriumban, a következő évet pedig Svedléren tölti, mivel betegsége, a tüdőbaj ekkor már rendszeresebb kezelést, majd utókúrát igényel. Nagy háborúellenes verseiben - melyek kivétel nélkül Svedléren íródtak - a növény- és állatvilág békés harmóniáját, a pásztori idillt, a természet örök megújulási, feltámadási képességét állítja szembe a pusztulás képeivel. Gyakran, mint a reneszánsz festők, önmagát - a rekettyebokor virágai alatt a fűben hanyatt fekvő és versét alkotó vagy a vén erdei lak előtt a szép, nyugalmas Tegnapról merengő és az ,,új, igaz, jó emberek"-ről Tóth Árpád eddig ismeretlen levele a mozgósítás első óráiról Füst Milánnak