Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Petrányi Ilona: TÓTH ÁRPÁD ELÉGIÁJA 1919 ŐSZÉN - A pacifizmustól a forradalomvárásig

álmodozó költőt - is megörökíti bennük. Néhol szinte belesimul a természetbe, hasonlatossá válva kedves fáihoz: „Hadd zengjen még a költő ábrándot, vigaszt, halkat, / Magának s másnak is: körül sok dermedt társa, - / Mint erdőn a szelíd ezüst zenéjü hársfa / Susog az éjben is, ha a többi fa hallgat. . ." (Örök tavaszban járnék) „A svedléri csend, fenyvesek és mezők illata, a falusi élet idillikus nyugalma lassanként beszűrődnek Tóth Árpád költészetébe" - állapítja meg már 1917-ben Nagy Zoltán, sőt úgy véli, hogy Debrecen és Budapest mellett ez a környezet volt legerősebb hatással lírájára, s „második költői korszakának itt vannak a gyökerei". Svedléri tartózkodása alatt, 1917 márciusában jelenik meg második verskötete, a Lomha gályán, melynek néhány darabja már jelzi a költészetében a háború óta történt változást. Ennek kritikai fogadtatásával