Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Petrányi Ilona: TÓTH ÁRPÁD ELÉGIÁJA 1919 ŐSZÉN - A pacifizmustól a forradalomvárásig

jósolja, és végérvényesen megállapítja: „Önző a világ: / csak közös inség, közös láz, közös / zavar dadog, - a többi csönd s magány" (Régen elzengtek Sappho napjai). Az árnyból szőtt lélek mélyebb megértéséhez jutunk el, ha ismerjük Tóth Árpád életében, költészetében azokat az előzményeket, melyeknek lírai összefoglalására versében vállalkozott, és azokat a körülményeket is, amelyek között a mű megszületett. A PACIFIZMUSTÓL A FORRADALOM VARASIG Tóth Árpád első verseskötete, a Hajnali szerenád, mely 1913-ban jelenik meg a Nyugat kiadásában, meg a debreceni szülői háztól elszakadt és a Józsefváros hónapos szobáiban, kávéházaiban élő ifjú költő és bölcsészhallgató belső világáról, hangulatairól, tárgyi környezetéről tudósít. Pesti íróbarátai egyike, Karinthy Frigyes már 1910-ben így jellemzi költészetét: „verse egy állandó és elvégzett szomorúság folytonos megújulása - a téma és hangulat kérdése egészen tárgytalanná válik - . . . Már most kész modora van." Egyéni verskezclésének legjellemzőbb vonása a jellegzetesen Tóth Árpád-i verssor, a nibclungizált alexandrin túlsúlya a kötetben. Költői pályáján a háborús évek hozzák meg a fordulatot. Eladdig szubjektív szomorúsága immár sokak bánatának és vágyainak ad hangot, a pusztulás közepette versclésében is nemegyszer a kollektív hagyományhoz, a költészet évezredeken át fennmaradt klasszikus örökségéhez fordulva, antik formákban, műfajokban: Elégia egy elesett ifjú emlékére, Óda az ifjú Caesarhoz. (Szemléletváltását az is jellemzi, hogy épp ez időben fordítja le Kcats Oda egy görög vázához című híres költeményét.) Ugyanakkor megjelennek verseiben a bibliai képek, hasonlatok és a hun-magyar mondavilág mitológiai alakjai, motívumai. Arany János ünnepére írott hatalmas ódájában a csodaszarvas regéjét eleveníti fel mint a magyar költősors és feladat példázatát: „Örök sors! fut a bús gím, fedve vérrel, / S nyomán a nyilas Hunor és Magyar / Önkénytclen is szebb tájakra ér el, / Miket előle még vakság takar..." Valójában ezzel a versével válik most már elhivatottan Karinthy Frigyes tréfás tollrajza a szivarozó Tóth Árpádról