Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Petrányi Ilona: TÓTH ÁRPÁD ELÉGIÁJA 1919 ŐSZÉN - Az élmény és a vers kapcsolata

Érdekes a hetedik versszak nyolcadik sorában a tollamból - ajkamról határozók felcserélése. Itt a végső megoldás a költő ősi, közösségi, ,,énekmondói" szerepére is utal. Külön feltűnő, hogy az első fogalmazvány kezdő szakaszaiban Isten tulajdonnévként nagybetűvel írva szerepel, viszont az utolsó versszakban - ahol a költő megszólítja, figyelmezteti, folyamodik hozzá és a kézirat többi változatában végig kisbetűvel. Tóth Árpád talán ezzel is azt kívánta jelezni, hogy nem az egyház transzcendens Urához, hanem egy maga teremtette istenhez fordul, aki leginkább a pogány mítoszok valamely emberarcú istenére emlékeztet. AZ ÉLMÉNY ÉS A VERS KAPCSOLATA Tóth Árpád e sajátos költői „realizmusából" is következik, hogy - mint Nagy Zoltán, barátja és legjobb ismerője már 1917-ben megfogalmazta - „meg lehet találni az összefüggést élete és költeményei között, a környezet, melyben él, tisztán átlátszik a költői előadás fátyolán". Az árnyból szőtt lélek című versében is tájképek, földrajzi színhelyek, szobabelsők, arcok villannak fel, de itt a szokásosnál nagyobb a távolság a megörökített élmény és a verset író költő között. Az őszi, alkonyi táj kerete, az árnyat vető fenyők látványa, akár Proust regényében, egy lezárult, elmúlt korszak, egy eltűnt világ idillikus képeit hívják elő a költő emlékezetéből. Az 1919 októberében keletkezett vers lényegében összegzése Tóth Árpád életében azoknak a fő mozzanatoknak, amelyek örömet adtak és menedéket jelentettek az élet viszontagságai közepette, s egy - ifjúkorától a halál közelségében élő - törékeny szervezetű, érzékeny lelkű, csöndes meditálásra, álmodozásra hajló ember számára az életet jelentették, és „a szirtes, zord valóság"-ot elviselhetővé tették. Egyúttal szembenézés a lélek értékeinek, a művészetnek, az egyetemes kultúrának és egy Tóth Árpád által képviselt emberi-költői magatartásnak a jövőjével, lehetőségeivel, a magyar történelemnek abban a Tanácsköztársaság bukását követő válságos időszakában, amikor ezek megőrzése, továbbvitele kérdésessé vált. Amikor Babits a líra halálát 5<5