Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Petrányi Ilona: TÓTH ÁRPÁD ELÉGIÁJA 1919 ŐSZÉN - A kézirat és variánsai

Tóth Árpád Szeptember című versének egyik most előkerült korai fogalmazványa ján Babits Mihály őt a magyar vers ötvösművészének nevezte. A Szabó Lőrinc hagyatékában fennmaradt tetemes kéziratos versanyag is mutatja, hogy a költő milyen rengeteg feljegyzéssel, variánssal dolgozott, amíg egy-egy műve végleges formájában megszületett. ,,A felhasználatlan távirati anyagot, a fele oldalán üres kőnyomatost, ami átment a kezén, a költő hazavitte és otthon - vagy talán már a szerkesztőségi órák üres perceiben - telefirkálta apró rajzokkal, készülő versekkel" - emlékezik Szabó Lőrinc Az Est-lapok szerkesztőségében töltött közös éveikre. „Addig babrált a szavak vagy a képek végtelen lehetőségével, míg a játék örömével kipattant vagy a kínlódás lázában megszületett a tökéletesség" - írja Lengyel Balázs A mai magyar /írrt-ról szóló könyvében. Az árnyból szőtt lélek legkorábbi fogalmazványa az Elégia címet viseli. Ez a cím valójában műfaji megjelölés, még nem a vers tartalmára, csupán hangulatára utal. A klasszikus költészetben az elégia a szomorúság, a gyász kifejezésére szolgáló lírai műfaj. A végső címváltozat már határozottabban utal a vers tartalmára, „önarckép"-jellcgére, viszont búcsúzó, nosztalgikus hangulatát nem érzékelteti. Talán ezért is nem tudta a költő sokáig eldönteni, melyik változatot tartsa meg. A kézirat második variánsán még látható az Elégia cím is, amelyet határozottan csak a végső változatban vetett el. A vers kéziratán végrehajtott változtatások, csiszolások az első fogalmazványtól a kötetben kiadott nyomdai tisztázatig azt bizonyítják, hogy Tóth Árpád a képek plasztikus megformálására, a minél pontosabb, érzékletesebb szavak, kifejezések megválasztására és a hangzás természetes harmóniájára törekedett. Különösen a melléknevek cseréjében szembetűnő a mind pontosabb, illetve egyénibb megoldás keresése (vad-zord, lenge-barna-anda, megőrült-vonagló, gonosz-őrült, rútferde). Gyakori az igék módosítása is. A költő a hatodik versszak hatodik sorában a várt igét csalt-ra. cserélte fel, mivel ez jobban érzékelteti a „csíkos dunnaágy" csábító erejét. A nyolcadik versszak első sorában az első fogalmazvány fáj igéjét bánt-rz változtatta, mert a „fáj. . . az élet" szókapcsolat kicsit szenvelgő benyomást tesz, és már a kor lírájában is közhely. A „bánt. . . az élet" forma erőteljesebb és egyénibb is, a külső életnek az egyén benső világára való aktív hatását fejezi ki.