Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Tóth Eszter: SVEDLÉRI VAKÁCIÓK

Nagy Zoltán a maga szonettjét aztán Csend ! Aranymadár] című kötetében Ének a magasban (Svedlér) címmel publikálta, Tóth Árpádnak ajánlva. Nagy Zoltán „a svedléri levegőt és fenyőszagot", ,,a tájképek motívumait" felismeri mindenütt a Tóth Árpad költészetében. Neki, aki a maga tapasztalatából is meséli, hogy „nem egy kedves idill szövődött a Malomhegy utain, a fenyvesek füves tisztásain, a Gölniccn duruzsoló két vízimalom mély bugásának kísérete mellett", köszönhetjük a svedléri impressziók kimutatását például a Stanzák egy trafikoslányról című versben, hogy „teljes tisztasággal rajzolódik elénk a svedléri táj és hangulat": Első szerelmed tája tán? - egy kedves Dombhát s vén útja, mely lomhán ivei, Nagy mélyzöld fenyvek friss esőtől nedves Arnya s az ég fönn, szép felhőivel? A régi séták? - hogy reá ügyet vess, Leste az ijjú - szép volt? - s hogy kivel Viteted holmid s kinek akarod Ha meredek jön, nyújtani karod? Svedléri vers az Arany János születésének ioo éves fordulójára írt Arany János ünnepére című óda, melyhez a Hatványnak küldött levélben a következő sorokat fűzte: „A verset legjobb dolgaim közé számítom, kíváncsi vagyok: Önnek hogyan fog tetszeni?" A válaszról pedig lelkesen számol be Bródy Pálnak, szintén svedléri levélben: „Hatványtól kaptam egy 51 szavas köszönősürgönyt a dedikációért. E remek sürgönyben, mely életem egyik fő-öröme és eredménye, az is bentfoglaltatik, hogy Arany-ódám, melyet a Naplónak küldtem, s mely azóta meg is jelent: »Önhöz, ünnephez, időkhöz méltó, boldogan fogom kiadni«." (A dedikáció a Lomha gályán kötet elé írt, Hatványnak szóló ajánlás. Ez a kötet ugyancsak svedléri tartózkodása alatt jelent meg 1917-ben, onnét küldözgette a tisztclctpéldányokat, s nehezményezte leveleiben a külsejét: „A könyvem fedelét magamis szebben meg tudtam volna csinálni. Alakja jelentéktelen, fedőlapja egyhangú. . . a fene egye meg.")