Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Tóth Eszter: SVEDLÉRI VAKÁCIÓK

Az Elégia egy rekettyebokorhoz kézirata alján a következő keltezést találjuk: Sv. - Debr. 1917. aug. 29-31. (Sv.=Svedlér). Megint „tisztán" svedléri versek azonban: O, forgó földünk, A múmia, Szeptember, A'rcmete, Éjféli litánia, Örök tavaszban járnék, Oszi szántás, Egy régi ház előtt - s majdnem biztosan: Lámpafény és Vizió a vonat ablakából. Az Egy régi ház előtt-te\ kapcsolatban ismét aggályosan kéri Hatványt a korrektúra ellenőrzésére: „. . .mint eddigi verseim szedéséből látom - panaszolja a levél -, a Naplónál nem ügyelnek az ékezetekre! így aztán jeles jámbusokból sánta trocheusok lesznek a szedő kezén. Az Elégia szedése tele volt ilyesmivel. Nagyon kérem Ont, bogy legalább a rímek ékezését ne engedje elrontani." „Egy régi ház előtt", több mint hatvan évvel Tóth Árpád után, állok Svedléren, 1979-ben. A „régi ház": ezúttal az egykori Schöntag-porta, melyet kopottságából most kezdenek tatarozni legújabb tulajdonosai. Itt volt hát a doktor rendelője s családi otthona, ahová még ugyanezen a kapun nyitott be Apám. S ugyanaz a Malomárok csobog a kert alatt, mely a versben „jég alá bútt". - A ház melletti malmot rég lebontották - meséli kalauzom, Groregin Máli asszony, akire családi emlékeim nyomán találtam a faluban. - Le a Malomárok hidacskáját is, amelyiken át a telepi fiatalok az erdőbe jártak kirándulni. Az erdők és rétek, szemben és körös-körül, a hegyek koszorújában. . . megindultan nézem a tájat, sugalmazóját ilyen soroknak: Sokat botanizálnék, nem lenne semmi gondom, Lesném a fák alatt a gyöngyvirág szerelmét, Ballagó bogarat kék párjához terelnék, S a pók kötélhágcsóit csodálnám a falombon... Lomb és virág e vidéken mind egyenes utóda annak a „szepességi flórá"-nak, melyet Tóth Árpád, ahogyan Hatvány Lajosnak megírta, valóban végigbotanizált Nagy Zoltánnal. A hű baráttal, akit most szintén felidéz e vidék. Amilyennek én ismertem: a hallgatag, jóságos „Zoltán bácsit", kezének jó szagú simogatását a fejem búbján, a lényéből áradó megnyugtatást, hogy minden ügyes-bajos gondunkkal hozzá