Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Tóth Eszter: SVEDLÉRI VAKÁCIÓK

kell Szászt, nehogy egyezések legyenek tudtomon kívül! Dóczi fordítását ismerem. SajViállak, hogy miattam sokat kell körmölnöd, a vers hosszú, de ugye megteszed? Előre is köszönet!" Helytelenül mondtam-c „igazi üdülés"-nek Apám svedléri időit, melyek folyamán oly sokat kellett dolgoznia? Nem hiszem. Mert egyfelől ugyan, jól jövedelmező állás híján, valóban-muszájból sem kapcsolódhatott ki soha a munkából. Másfelől viszont belső késztetés miatt sem tudott volna meglenni nélküle. A lustaság, mellyel magát gyakran vádolta, költőnél simán összefér azzal, hogy élvezi is a mesterségét -, ,,S hazasiettem, írni, írni, írni, / Hiába csalt a csíkos dunnaágy, / S kacagtam, ha lágy rímbe tudtam sírni, / Tündér fájdalmad, édes, ifjú vágy!" - tulajdonképpen akkor sincs nyugta, ha nem dolgozik. Élvezte az írást, ha csak detektívregényt fordított is (Gaston Leroux: A sárga szoba titka fordítása szintén svedléri feladat volt), hát még, ha verseket! De főként nyilván az eredeti művek alkotását, aminek öröme hiányában az üdülés nem is lett volna igazi. A Svedléren írt eredeti prózai művek, a felsorolt bírálatokon kívül, két novella: Együgyű Náthán története és Bibendul, a szellem. Legfontosabbak azonban persze a versek. A Szeptemberi szonett először 1910-ben jelent meg, a NyugatAyzn, Nagy Zoltán szonettjével együtt. A két szonett, holmi költői verseny párosában, közös címet viselt ott : A Mátyásk'ó csúcsán ( Svedlér ). Svedléri csoportkép. Középen, a fehér kendős nő mellett Tóth Árpád, tőle jobbra a második Benkc Sasa. A fehér kendős nő ölében a gyermek Dienes Kató