Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Tóth Eszter: SVEDLÉRI VAKÁCIÓK

akiről Kuthy közli: „Tóth Árpád az érettségi után, Svedléren ismerte meg első szerelmét, a törékeny, szőke Vilit, aki később egy vasutas felesége lett." Hozzá íródott még 1904-ben a Viliről című vers.) A társaság azonban természetesen nem csupán nőkből állott. Nagy Zoltán, Füst Milán, dr. Hoffmann (Deák) Imre, a Bródy fiúk, akik mellett Tóth Árpád nevelősködött, s kik közül Pál (később színházi rendező) az egyik leghívebb barát lett, szívesen visszatérő partnerek a többi nyaraló között, akik már csak névtelenül mosolyognak a fakuló képeken. Tréfáik közül fennmaradt az a négysoros halandzsadal, melyet a Bródy val rendezett „költői verseny" darabjaként írt a vidék hangulatáról Omond címmel „Tát Orpód" : „Lemorha csengyi lébe gál / Amonao ribe gége fáj / Saberla csöndi méla hu, / Eförti pépi szörde bu." Sehol sem látott gondtalanabb, kellemesebb napokat Tóth Árpád, mint Svedléren. Utazgatni nem volt pénze, mindössze néhány napot töltött, még tizennégy éves korában, Párizsban édesapjával, a debreceni szobrásszal, akinek Pányvavető csihós-z feljutott a világkiállítás magyar pavilonjába, s ugyancsak néhány napot Bécsben, érettségi után, szintén édesapja kísérőjeként. A Tátrának, ahová azután oly sokszor vonatozgatott, minden szépségét „vérszínezte" a halálos betegség, hiszen csakis tüdőszanatóriumi kezelések végett került sorozatosan Tátraházára, Széplakra, Újfüredre. Igazi üdülést tehát, egész, rövid életében, kisdiák korától 1918-ig, legtöbbször nyáron, de olykor télen is, kizárólag Svcdlér jelentett. „Svedlér - írja Nagy Zoltán 1917-ben - hivatalosan bányaváros, voltaképp nagyobb falu, Szepcs megyében, a Kárpátok kies előhegyei közt fekszik, erdős hegyektől védett, kerek völgyben, melyen a gyors vizű Gölnic kanyarog végig, sekély, köves ágyában. A tiszta levegő, a kellemes, subalpin éghajlat, a táguló völgyben mindenfelől elénk táruló kedves tájkép lágy, hajladozó vonalaival, a tompa zöldnek sokféle változatából álló színeivel, a nagy csend és nyugalom, mely szinte a mozdulatlanság érzetét kelti az emberben: a legkellemesebb hellyé teszik az olyan békét és magányt kedvelő, bukolikus hajlamú és szemlélődő ember számára, mint Tóth Árpád. Cipszerek lakják, magyarul alig egy-két ember beszél. A vasúti fővonalról egy mellékvonal visz Gölnic-bányáig, onnan keskeny vágányú vasúton kell tovább menni,