Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kassák Bartók-képe az 1930-as években

előretörését sejtette ebben is, továbbá - és a mi esetünkben joggal megint csak az érzelmek lázadását. Mi magunk is tudatában voltunk ennek a lázadásnak. Tudtuk, hogy amit a népdalokban szeretünk, az a polgároknak csak a megvetésével találkozhatik, de nem fér el abban sem, amit mi a mozgalomnak hittünk. Szóval, népdaléneklésünkben benne volt a mi demokratikus dacunk éppúgy, mint az arisztokratikus dacunk. A következő években Bartók és Kodály felfedezése rohamosan meghódította a legkülönbözőbb rétegeket és mozgalmakat, s a miénknél sokkal nagyobb és jelentősebb társaságok, sőt táborok énekelték a népdalokat, immár programszerű népiességgcl. De ezek a dalok talán akkor se vezettek le olyan közvetlenül személyes érzelmeket, mint amikor mi énekeltük őket, éppen azért, mert minden határozott politikai cél nélkül - habár a mi nemzeti érzéseink is utat találtak bennük, s annál intenzívebben, minthogy ezekről az érzéseinkről nyíltan beszélni illetlennek tartottuk volna. A mi számunkra különben is ezeknél az eltitkolt általános érzéseknél fontosabbak voltak azok az ugyancsak titkos egyéni érzéseink, amelyeket e népdalokba tovább rejtettünk. Ma se tudnám elemezni azt a titkon működő szellemi alkímiát, amely a mi új és bonyolult és szégyellnivalóan különös kifejezhetetlenségeinkct ezekkel a régi és állítólag egyszerű szövegekkel és dallamokkal egybeolvasztotta - mintha csak egy rejtélyes, mindig megújuló forrás vize csobogott volna át rajtunk, tisztára mosva szívünket." Korniss Dezső és Vajda Lajos az 1930-as évek közepén Bartók példáját követve kialakították a modern kelet-közép-európai művészet megteremtésére irányuló programjukat. Hasonló utat választott - ha félig-meddig ösztönösen is - a táncművész Nagy Etel, Kassák nevelt lánya. Bartók-műre, mégpedig a Gyermekeknek című zongorasorozatra készített tánccal kezdte pályáját. Az 1933 decemberében Budapesten rendezett első önálló estjére kész volt a Medvetánc és az Este a székelyeknél. Utóbbi az 1937. március 20-án a Zeneakadémián Kassák ötvenedik születésnapja alkalmából rendezett est műsorán is szerepelt. Nagy Etel Bartók zenéjére komponált táncainak sora 1937-1938-ban a Román táncok-kai bővült. „Arra gondoltunk - írta Boldizsár Iván a művésznő korán bekövetkezett halálakor -, hogy a Nagy Etel-féle művészet iskolát teremthetne, és ugyanolyan nagyszerű változást vihetne a táncművészetbe, mint Bartókék és Kodályék a zenébe."