Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kassák Bartók-képe az 1930-as években

Kassák azokról az élményekről, amelyeket az 1930-as években Bartókkal kapcsolatban ő maga szerzett, 1961-bcn a következőket írta: „Bartók zenéje már túlcsordult a népdalok bűvkörén, és maga az ember is nagy változáson ment át. Zenéje megtelt komor, tragikus elemekkel, emberi magatartása még hűvösebb, keményebb és zárkózottabb lett, mint ennek előtte. Valósággal elzárkózott a külvilágtól, önmagában bányászott, és olyan hangokat ütött meg, olyan formarendszert szerkesztett, ami mint egy vasrács, lehetetlenné tette az örökölt formulákkal bíbelődő kritikusoknak, a nagyobb számú közönségnek, hogy a lényeg mélyére hatoljanak. O már a kor modern zenéjét adta, de hallgatósága nem volt rá felkészülve, hogy koncentrálni tudja rá figyelmét, hogy eredményeit befogadja. Igaz, voltak már fiatal kritikusok, akik mellé álltak, és harcoltak érte, de ez a bátran megnyilvánult rokonszenv kevésnek bizonyult ahhoz, hogy legyőzze a maradiságot, és győzelemre vigye az újat. Bartók látszatra tudomásul vette az adott körülményeket, de magába vonultán szenvedett az ostobák és fölényeskedők támadásaitól. Saját, helyesnek vélt felfogásától mit sem engedett, eltökéltsége, makacssága egyre láthatóbbá vált. Akik emlékezni tudnak koncertjeire, maguk előtt láthatják, milyen gőgösségnek tűnő merev tartással, semerre se pillantással lépett ki a pódiumra, és foglalta cl helyét a zongoránál. Maga elé meredt tekintettel várt pillanatokig, majd rácsapott a billentyűkre, és úgy játszott, mintha egyedül lenne a teremben, mintha fájdalommal most szülné azokat a zúgó, csikorgó, egymásnak BARTÓK I936-BAN. FENYVES SÁNDOR RAJZA A » Munka « I936. MÁRCIUSI SZÁMÁBÓL KASSÁK 1937-BEN. FENYVES SÁNDOR RAJZA