Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

Bartók és Kassák kapcsolata A TETT és a MA időszakában

A »Míí« ZENEI SZÁMÁNAK HIRDETÉSE mennyire Bartók éli egyedül cs legigazibban az új és mai zenét, mennyire nem újak, vagy csak keresők a többi zenék vele szemben. [...] Észre kellene venni, hogy Bartók, aki legkonzekvensebb érintetlenséggel meg is élte, énekli ki elsőnek, legzeneibb tisztasággal s legleszűrtebben a mai élet belsőjét. Új igazait meg kellene érteni groteszk szkepszisén túl is: koncentrált erejében, súlyában, monumentalitásában. S még: akaratos és reggeles, tiszta és bátor életében. / S most már a balett vagy nem balett akármilyen hangszerelési kitűnőségei, sőt ritmikus szenzációi sem domborítanak sokat Bartók sokkalta belsőbb jelentőségén, mint ahogy másodrendű kérdésnek gondolom a körülötte kirobbant egész zenetechnikai »forradalmat«. Csupán természetesnek látom, hogy alkotásának belső akarata szerint formálódott zenéjének minden eleme, vagy: hogy Bartók van annyira jó és sokat tudó zenész, miszerint természetszerűleg »forradalmar«." Náray cikke azt is jelzi, hogy A Tett- és a Mrt-mozgalom híveinek tudatában Bartók munkásságát illetően a népzenegyűjtés és a zeneszerzés, a parasztzeneiség és a korszerűség - a Kassák által 1961-ben írottaktól némileg eltérően - nem vált külön, sőt a parasztzeneiség mint a korszerűség alapja, kiindulópontja szerepelt. „Bartók - írja Náray amennyire nem programosan irodalmiasodó, s tornyos egyéniségével szemben amennyire nem a tegnapi romantika egyéniesedésc, úgy ő - és máig legigazabban ő a ma fordulós életét élő és így, rajta keresztül épül át a népzene ősi monumentalitása a ma monumentalitásává, a népzene