Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

Bartók és Kassák kapcsolata A TETT és a MA időszakában

»... EREZTEM, EZ TALÁLKOZÁSUNK SOSEM ESIK KI AZ EMLÉKEZETEMBŐL . RÉSZLET KASSÁK 1961-BEN KELETKEZETT EMLÉKEZÉSÉBŐL Mindjárt művészeti problémákra terelte a szót, s nagyon örültem neki, mikor azt mondta, hogy verseimben olyan elemeket talál, amelyek közel állnak az ő zenei kísérleteihez. Én is vallottam arról, hogyan hat rám az ő zenéje, és nemcsak hallgatni szeretem, hanem inspirációt is merítek belőle. Felfrissül tőle munkakedvem, és megerősödöm hitemben, amivel az élet mélysége felé haladok, és keresem azokat a szerkezeti formákat, amelyekkel mennél maradéktalanabbul tudnám magam kifejezni. Sok mindenről azonos volt véleményünk. Szemben ültünk egymással, de nem tudhattam, ő mit gondol rólam, én azonban láttam fiatal, halványszínű, simán modellált arcát, egyenes testtartását, szavait kísérő kézmozdulatait, láttam és éreztem, hogy egész lényéből akaratos erő és szinte fénylő tisztaság árad felém. Eleddig ilyen keményen összefogott, jó hatású emberrel csak kettővel találkoztam. Az egyik Szabó Ervin, a másik Osvát Ernő volt. Most már ők hárman forrtak előttem össze követendő példaképpé. Hogy elbúcsúztam Bartóktól, éreztem, ez a találkozásunk sosem esik ki az emlékezetemből, és hosszan tartó lesz személyes ismeretségünk. Valóban így történt. Művészi kísérletezéseink közelebb kerültek egymáshoz, és kölcsönös volt egymás iránti nagyrabecsülésünk. Egyik látogatásom alkalmával három népdalátírását játszotta el. Nagyon tetszettek, de nem maradt zavartalan az örömem. Bárha többször is láttam már, de csak ez alkalommal figyeltem fel Bartók dolgozószobájára. Magyaros motívumokkal díszített, faragványos, használatra kényelmetlen bútorok voltak benne, és korsók, köcsögök és sok hímes párna. A merész szerkezetű zenét hallgatva, Bartók kiegyenesített derekát, éles profilját látva a környezet romantikus túlzsúfoltsága visszásán hatott rám. Az a véleményem alakult ki, hogy Bartók még nem találta meg fejlődésének egyenes útját. A múlthoz kötő romantikus nosztalgia és a kibontakozó nyugtalan eruptív szellem viaskodott egymással. Bartók még nem vette észre szellemének ezt a kettősségét, vagy nem tekintette jelentősnek. De mielőtt a népdalgyűjtést teljesen abbahagyta, fejlődésének újabb szakasza kezdődött el. A népdalmotívumokat megtartotta mint zenéjének ősi gyökereit, de mondanivalójának lényege már a jelen életérzéséből fakadt, felbontotta a primitív dalok formarendszerét, az érzelmek muzsikájától az intellektuális zene egyszerre formabontó és formateremtő feladatai felé haladt.