Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

Bartók és Kassák kapcsolata A TETT és a MA időszakában

Ezek az évek durva csapásokat mértek Bartókra. Voltak, akik a keleti országokból hozott népdalgyűjteményeiért hazaárulással vádolták, és voltak, akik szívós, messzire irányított kísérletezéseit sommásan őrültségnek minősítették. Mondhatjuk, elsősorban és nagy kíváncsisággal csak a fiatal szervezett munkások és a Galilei Kör haladó szellemű egyetemistái csatlakoztak mellé, és tapsoltak ha még nem is értett, de különös izgalmakat keltő zenéjének." Kassákra is áll az, amit Illyés Gyula a Bartók-hivő író kortársakról írt a Csak tiszta forrásból című antológia előszavában: „Bartókért azért lelkesültek, azért álltak harc-sorba író kortársai, mert idegzetükkel a korból ugyanazt hallották ki, amit Bartók; mert a maga területén mindegyikük egy-egy Bartók volt; vagy kívánt lenni." A magyar aktivisták a fiatal Bartók izzó, robbanó erejű zenéjében, az 1910-es évek közepéig keletkezett művek közül különösen a Medvetánc-bzn és mindenekelőtt az Allegro barbaro-ban saját művészeti programjuk megvalósítására, „a célok és lehetőségek felé törő mozgás", „a szabaduló akarat", „a magukra eszmélt erők" kifejezésére, a közelgő forradalom zenei víziójára ismertek. A folyóirat-szerkesztő és mozgalomszervező Kassák már A Tett időszakában jelezte, hogy Bartókot a magyar aktivisták szövetségesének, életérzésük kifejezőjének és a modern magyar művészet egyik legnagyobb alakjának tartja. Az 1916. február 5-én megjelent 7. számban közölte György Mátyás Bartóknak ajánlott Legény gajdol című költeményét, majd az 1916. június 3-i keletű 14. számban Kondor Sándor Bartók számára operai fórumot követelő sorait. A fából fatagott királyfi 1917. május 12-i bemutatójának hatalmas sikerét mint az új művészi törekvések térhódítását, a magyar aktivista mozgalom számára újabb bizakodást és reményt nyújtó nagy eseményt ünnepelte. Ezzel kapcsolatos élményeiről, gondolatairól az Egy ember élete Károlyiforradalom című kötetében a következőket írta: ,,S ahogyan tovább kutatunk, sok mindenfelől kapunk résnyi világosságot a jövő irányába. Biztosabb talajon járunk, mint tegnap, s hogy közvetlen körülöttünk is milyen változások történnek, azt már nemcsak a háborúellenes közhangulatból, hanem a hatóságok kétségbeesett intézkedéseiből egyrészt és másrészt a művészeti fórumok szokatlan toleranciájából is észre lehet venni. Ady Endrét már nemcsak a destruktív zsidók és a világpolgár szocialisták, hanem a nemzeti önfejűség képviselői is elismerik. És az egyik este