Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

A kézirat

A gépirat másik érdekessége, hogy a második versszakban található metaforasor a következő változattal szerepel: „csörömpöl, sír és néha hallgat". A „hallgat" föltehetően gépelési hiba, félreértés vagy félrehallás révén került a szövegbe az „ugat" helyére. A gépirat e verssor ismétlő­désénél szakad meg az utolsó versszakban. E helyütt a sor a „csörömpöl" helyett a „pöröl" szóval indul, s ez egyben a gépirat szövegének utolsó szava is. A költemény eddigi ismereteink szerint Kassák 1940-ben kiadott Sötét egek alatt című kötetében jelent meg először, mégpedig A mérleg serpe­nyője címmel. Összegyűjtött verseinek 1945-ös és 1947-es kiadásába Kassák ismét ezzel a címmel vette be, a metaforasort azonban a második és az utolsó versszakban egyaránt a következőképpen módosította: „pöröl és csörömpöl és néha sír". A vers először 1945. december 3-án hangzott cl nyilvánosan: a magyar kormány és a Magyar Művészeti Tanács Bartók emlékére rendezett operaházi gyászünnepélyén Somlay Artúr előadásában. A rendezvény meghívóján a vers újabb címváltozattal szerepel: BARTÓK A MESTER. Kassák az 1953-as kéziraton a második versszak „de ha leül a zongorá­hoz, Sárkánnyá változik át" sorát két sorra törve szerepelteti: „de ha leül a zongorához / Sárkánnyá változik át". A metaforasort illetően visszatért a Sötét egek alatt című kötetében közölt szöveghez: az 1945-ös és az 1947-es kiadásokban szereplő „pöröl és csörömpöl és néha sír" helyett a „csörömpöl, sír és néha ugat" változat mellett döntött. A harmadik versszakban a korábbi „a szülők iránti tiszteletre" helyett „a szülőik tisz­teletére" szerkezetet használta. Az utolsó versszakban a kissé irodalmias­nak tűnő „oly irtóztatón" helyett a keményebb, nyersebb hatású „olyan irtóztatóan" alakot vetette papírra. A vers címéül a zeneszerző nevét írta föl csupa nyomtatott nagybetűvel: BARTÓK BÉLA. 1954. július 12-én Demény János kérésére újra leírta a vers szövegét. A Demény János tulajdonában levő, autográf ceruzaírású aláírással ellá­tott gépiraton a következő cím olvasható : BARTÓK. Kassák a metaforasor leírásakor az 1945-ös és az 1947-cs kiadásokban szereplő változatot alkal­mazta: „pöröl és csörömpöl és néha sír". Az 1953-as kéziraton szereplő „a szülőik tiszteletére" helyett a korábbi „a szülők iránti tiszteletre" vál­tozatot írta. Az ugyancsak 1953-ból való „olyan irtóztatóan" helyett az „olyan irtóztatón" szókapcsolat mellett döntött. A második versszakban a „de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át" rész egy verssorként

Next

/
Thumbnails
Contents