Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

A kézirat

SztíLJunk valamit a zeneszerzőről Is. Látkattd szárnyas kabátban a debegón s az utcán, amiat levett kalappal sétál a reggeli napsütésben. Olyan vékany, »int a kalszálka •lyan fekér, mint egy liliem de ka leül a zengerakez^, sárkánnyá váltezik át pöröl és csörömpöl és néka sir kegy elsötétül az ég s a kazak falai beemlamak. Egyáltalán nem arra való figura kegy a gyermekek elé álljan és megtanítsa őket kesztyűbe dudálni s a szülők iránti tiszteletre. Csak álmában far

ditja felénk az arcát csak muzsikál nekünk és saka sem kérdezi jelen vagyunk-e az TJr fel nut at ás pillanatában. Napenta átlépi a jé és rassz katárát s néka tarka virágcsakerral a kezében érkezik meg annan, akal a tüz kialszik a szüzek eltűnnek s a katemák me kaimak. Senki sem kinné el, kagy ő az a furcsa ember akit az angyal tüzes karddal kiűzött a Paradicsomból. Pedig kétségtelen, csakis S leket az a Sátán, aki levett kalappal sétál, vagy edaül a zengerákez pöröl és csörömpöl és néka sir elyan irtóztatón kegy elsötétül az ég s a kazak falai beealanak. A BARTÓK-VERS TQ54. JULIUS I2-ÉN KELT GEPIRATA A SZERZŐ ALÁÍRÁSÁVAL