Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)
Vas István: GIUSTO-RUBATO
„Monstre-túra." Az előtérben József Attila, Vas István és Nagy Etel pillanatig sem gondolkodtam azon, hogy kerülhetett ez a dallam József Attilához: a mi népdalkcdvelő köreink között természetes volt az áthallás, a szó szoros értelmében, és ha valaki új, vagyis újonnan felfedezett régi nótát hozott - rendszerint nem a szülőfalujából, hanem valamilyen friss gyűjtésből -, az hamarosan fölbukkant a szomszéd tanyán, azaz kocsmában vagy kávéházban is. Ha tehát én ezt a dalt nyáron hallottam Szentendrén, József Attila sem hallhatta sokkal korábban Pesten - de sokkal később sem. Az pedig nem az első eset lett volna - bár nyugodtan merem kijelentő módba tenni: volt -, hogy egy frissiben tanult népdal azonmód, közvetlenül hasson József Attila valamelyik új versére. Hajói emlékszem, Rácz Istvántól (a későbbi kiváló fényképésztől, no meg Kalevalafordítótól) tanultunk egy dalt, amelyik így kezdődött: „Esik az eső, / Hajlik a vessző, / Ázik a jegenye. / Két béreslegény / Szántani menne, / De nincsen kenyere." Huszonnyolc szilveszterét a Munka-kör a Magyar Korona különtermeben ünnepelte. Onnan húzódott ki bárom költő - Illyés, József Attila és Zelk - a kávéház egy üres páholyába eit a dalt énekelni. El is voltak ragadtatva tőle, különösen a második szakasz első soraitól :
