Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Vas István: GIUSTO-RUBATO

Hosszú az asztal, Keskeny az abrosz, Rövid a vacsora. A nemsokára megjelent Nincsen apám, se anyam-bm már benne volt József Attila verse : Hosszú az Úristen, rövid a szalonna .. . A közvetlen hatás nyilvánvaló, ha nem is annyira ritmusában, hanem inkább kepeiben, szavaiban, észjárásában. A mi későbbi dalunk azonban, a Bor, bor, bor kezdetű, semmiképpen sem népdal. Diákdalnak érződött, bár kissé cigányosnak, a hallgatók műfajából. Isten tudja, miért - nem lehetetlen, hogy a mádi bor említésétől -, úgy képzeltem, hogy sárospataki diákok énekelhették, nyilván olyanok, akik haladtak a korral, hiszen a szenvedelem nyelvújítási szó, mégpedig 1820 előtti, mert az 1820-as Nyelvújítási Szótárban már szerepel, az Etimológiai Szótár pedig 1818-ban jelöli meg első előfordulását. Az évszámok egyébként nagyszerűen egybevágnak: 1829-ben írta Vörösmarty a Haj, száj, szein-ct. Mert nem a „Költőnk és Kora" az első vers, amelyen a sárospataki diáknóta közelléte érződik : Vörösmarty verse még közvetlenebbül tanúskodik a százhúsz éven át ható inspirációról - a maga teljességében, ritmusában, egész fölépítésében, refrénjében, észjárásában: Haj, haj, haj, Beh szép selyemhaj Ez a leányhaj ! Bomlott fiirti tengerében Hattyúvállak fürdenek benn. Haj, haj, haj, Beh szép selyemhaj Ez a leányhaj. Száj, száj, száj, Beh szép rózsaszáj Ez a leányszáj ! Fülemile danol benne,