Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Tverdota György: »MINDENSÉG A SEMMISÉGBE ...« (Kísérlet a „Költőnk és Kora" elemzésére) - „Mint léggömböt kosarához" ...

„. . .a tejutak rendszere.. . csak akkor terjeszkedhetik, ha maga a tér is tágul" Eddington művének magyar kiadása, a szerző fényképével ,,. . .az egész világegyetemnek oly elképzelhetetlen gyorsasággal kellene kiterjednie, mintha felrobbant volna..." - James Jeans könyvének magyar kiadása A makrokozmosz a „Költőnk és Kora" című versben és általában József Attila kései költészetében a „táguló világ" formáját ölti. A költő élete utolsó éveiben ismerkedett meg azokkal a világnézeti következtetésekkel, amelyeket a csillagászok a csillagködök egymástól való rohamos távolodásának meghökkentő felfedezéséből vontak le. Szerepelt ezekben a töprengésekben - elsősorban Arthur Eddington A természettudomány új útjai és James Jeans A csillagos ég titkai című könyvére gondolunk - a felrobbant világegyetem szédítő képzete, a mindenség elmúlásának gondolata, kozmikus katasztrófák esélyeinek latolgatása és sok egyéb hipotézis, amelyek együttcsen alkalmassá tették a „táguló világ" motívumát arra, hogy a költő a személyiség széthullásának, a mikrokozmosz halálsejtelmeinek hasonlatát, illetve metaforáját formálja meg belőle. A költő kozmológiai világképének átalakulását szemléletcsen mutatja annak a börtön-képzetnek a megváltozása, amellyel a költő a kozmikus bezártság élményét fejezte ki, a csillagok fényét egy cella rácsainak csillogásához hasonlítva. A „Költőnk és Korá"-ban már nem a mindenség a börtön, hiszen erre az új modell értelmében „alkalmatlanná" vált; a Föld „csak" a naprendszerbe van bezárva: „a naprendszer meg a börtön". Ez a börtön azonban engedelmeskedik a világrobbanás törvényeinek: „csillagzatokkal halad - / mindenség a semmiségbe," - magával ragadva végzetes útján a bezárt Földet.