Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Tverdota György: »MINDENSÉG A SEMMISÉGBE ...« (Kísérlet a „Költőnk és Kora" elemzésére) - „Mint léggömböt kosarához" ...

Az idézett sor - „a naprendszer meg a börtön" - bizonyos értelmezési nehézséget rejt. Ha ugyanis a „meg" szócskát kapcsolatos kötőszónak tekintjük, és az egyértelmű „és" kötőszóval helyettesítjük, ilyen sort kapunk: „a naprendszer és a börtön". Szerencsére azonban a vers kéziratán megőrzött egy korábbi szövegvariánst, amely olvasatunk helyességét bizonyítja: „és a naprendszer a börtön". A végleges változat „meg" kötőszava ezek szerint nem két alanyt kapcsol, hanem - „pedig" értelemben - a mondat alanyát (a naprendszer) és névszói állítmányát (a börtön) fűzi össze. Ami a motívum pszichológiai vonatkozásait illeti, a vers elemzőjének, utánuk nyomozva, könnyebb dolga van. Nemcsak azért, mert a „szublimálom ösztönöm" kifejezés egyértelműen utal a freudi inspirációra, hanem azért is, mert a József Attila-i költészet freudi inspirációja értelmezésében a kutatás jóvoltából viszonylag járt utakon indulhat el. Ennek vizsgálatára ezért itt nem térünk ki részletesebben. Csupán egyetlen mozzanatot emelünk ki, amelyet tárgyi és alanyi - alkotáslélcktani - szempontból egyaránt jellegzetesen freudinak tekinthetünk. Ignotus Pál - fentebb idézett emlékezésében - így ír erről: „A Költőnk és Kora című szép versét... világosnak találtam .. . csak azon akadtam meg, hogy: Jöjj barátom, jöjj és nézz szét. E világban dolgozol s benned dolgozik a részvét, bár talán hazudozol. »Bar talán« - kérdeztem -, mit akarsz ezzel mondani? Hogy tetteti a részvétet, vagy hogy palástolni akarja? Mert »bar talán« bármelyiket jelentheti... - Azt, hogy palástolni akarja - felelte Attila. S tanácsomra fogadta el »bár talán ...« helyett a »hiaba hazudozók változatot." (Ignotus Pál: Csipkerózsika, Haladás, 1948. aug. 26. 2. 1.) Csak egy pillantást kell vetnünk a kéziratra, és meggyőződhetünk róla, hogy a költemény valóban Ignotus Pál szabatosító eljárása nyomán kapta meg végső formáját. Tőle származnak a nyomdai utasítások, s ő írta fel a címet a vers fölé meg a második és harmadik notcszlap bal, illetve jobb felső sarkába. Szabatosításra ösztönző kérdése nem pusztán nyelvhelyességi, for-