Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Tverdota György: »MINDENSÉG A SEMMISÉGBE ...« (Kísérlet a „Költőnk és Kora" elemzésére) - „Ugy szállong a semmi benne" ...

Vers a versről: Lope de Vega szonettje a Nyugatban 286 (Lope de Vega — Kosztolányi: Szonett a Szonettről) feleségének s lányának, nyakába vette a világot. Blment, bajt, siralmat s utálatot hagyva maga mögött, mint ahogy a gonosz hagy látogatása után kénköves illatot. Ám a bába, megtörve a csapásoktól s évektől, nemsoká vette igénybe a röfösné jóvoltát otthonkájában s maga is útra kelt, pukkancs s bohókás kötélverője mellé. Angyalossiné pedig, annyi küzkődés, szenvedés s balvégzet után, megint visszaköltözött a kis házba, maga maradva lánykájával s újra kezdve a varrodát, csüggedetlen s új reményekkel. Hisz az évek bomlott farsangjában s vezeklő búesújárásában, ha közönyösek is s saját szeszélyeiket űzik, mint a felhők, kell, hogy túl, a jóságot s igazságot esdjék a fohászok, ha mindjárt önnön csüggedetlenségükért is. <FoIyt. köv) TERSÁNSZKV J. |ENÖ A kedvesem szonettet kért ma. Gond dúl Lelkemben és szorongva kezdem én. Tizennégy sorból áll a költemény, A három első itt szökell bolondul. Féltem, hogy nem lesz rím, mely visszakondul, És itt vagyok az új sor közepén, Csak futna le a Négyes könnyedén Nem főne a fejem a Hármasoktu!. Aztán a költő a Hármasba lép, Es sikerült, úgy látszik, a merész tett, Mert már e sorral zárul is a kép. A második versszak rimelní késztet, Tizenhárom a sor. Mindegyik ép. Most meg tizennégy. Versem íme kész lett. SZONETT A SZONETTRŐL. Lope de Vega. Spanyolból fordította KOSZTOLÁNYI DEZSŐ