Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Tverdota György: »MINDENSÉG A SEMMISÉGBE ...« (Kísérlet a „Költőnk és Kora" elemzésére) - „Ugy szállong a semmi benne" ...

Aztán a költő a Hármasba lép, És sikerült, úgy látszik, a merész tett, Mert már e sorral zárul is a kép. A második versszak rímeim késztet, Tizenhárom a sor. Mindegyik ép. Most meg tizennégy. Versem, íme kész lett. A József Attila-vers egyik sora formailag-tartalmilag párhuzamos a szonett egyik mondatával: „íme itt a költeményem" - „Versem, íme kész lett." A kijelentéssel mindkét költő rámutat a művére; ellentétes viszont a mondat elhelyezése a műben: József Attila vele indítja, Lope de Vega vele zárja le alkotását. A spanyol költő tehát az eredményre mutat rá: a magyar pedig - leírva az első sort - előlegez, ígér. Az „itt" szót inkább a „következik", „jön" igékkel lehetne kiegészíteni, mintsem a „van" igével. A költő eredeti szándéka szerint műve fölé a verskezdő szót írta volna: íme .. ., ahogy a cím nélküli (!) költemények esetében a posztumusz kiadás gondozója teszi. Ezzel a megoldással érzékeltette volna, hogy abszolút nullapontról kezdte versét; az indítás pillanatában még cím sem volt, csak a negyedik sorban talált rá: „címe: »Költonk és Kora«". Az így meglelt címet utólag emelte (pontosabban: emeltette, hisz az írás Ignotus Pálé) a vers fölé; az idézőjel feltehetőleg arra utal ironikusan, hogy a cím - önidézet. A második, harmadik és negyedik sor ugyanolyan tautologikusan „következik" az elsőből, ahogyan az idézett szonett részletei sorakoznak egymás után. A „Költőnk és Kora" első három sorának ismerjük egy másik változatát is : íme, itt a költeményem : ez a második sora. Szabály szerint költi kényem . . . A variáns harmadik sorát a költő azért „javította" a végső változatban a semmitmondóbb, üresebb „K betűkkel szól keményen" sorra, mert ez amúgy túlságosan „jó", túlságosan tartalmas lett volna. Az eldobott versmondatra már a kortárs, Fejtő Ferenc is felfigyelt: „mintha csak ő költötte volna a kérlelhetetlen s mégis önkényes