Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - Az idill háttere

élmény hirtelen megélcdéséró'l : „Igen okosan, igen barátilag tette, hogy továbbküldte a levelemet, illetve, hogy el-elmcsél rólam egyetmást azoknak, akik szeretnek. Nem tudok mindenhova írni, nem lehet mindenkinek. Most Dóra is azok közé tartozik, akikhez nem érek el. O azonban írhatna, ahogy a múltkor, bárcsak írna megint! Képzelheti! Nagyon jó barátok voltunk, s biztosra veszem, azok vagyunk és leszünk mindig. Legutóbb pláne páratlanul melegen írt, ahogy talán évek óta nem, s ahogy mindig tennie kéne. Mondja meg neki." De erre utalt már a korábbi, április 12-i levelében, a hévízi verseket magyarázva; a hangsúlyos többes számot hirtelen egyes számmal folytatja, s szinte beszédhangsúllyal üzeni, a másik nő közvetítésével, mégis szinte az elől is titkolni óhajtva, hogy az új versek közül az egyikbe régi emlékeket is oltott: „Természetesen küldetek belőle Maguknak, hadd lássa, mi forog a fejemben, azazhogy mi forgott ott Hévízen; habár egy költőnél sose lehet tudni, mi a régi és mi az új, mi mivel hogyan keveredik."