Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)
Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - A versek
A versek Ezúttal tehát - többi utazásától eltérően - nem valamilyen alkotói feladat kedvéért szervezte meg a költő a vidéki zavartalanságot, hanem egy bizonytalan, szinte alkotásképtelen pillanatában baráti hívás parancsolta rá a váratlan kikapcsolódást. A bizonytalanba indult, nagyobb munkát, terjedelmesebb fordítanivalót sem vitt magával. A termés csakis alkalmi versek sorozata lehetett. Akár a Válasz számára írt verssorozatok az előző két évben, az ekkor keletkezett versek is függetlenek egymástól; a közös legfeljebb a szonettforma bennük. Elsőként két, Szabó Lőrincnél hagyományos témájú szonett keletkezik. 12-i levelében így ír róluk: „Olvasok, próbálok dolgozni. De nehezen megy. Még nem találtam közvetlen kontaktust a témáimhoz. S a témák? Ami eszembe jut; minden. Két vers azonban úgy nagy körvonalakban már megvan; az egyiken harmadnapja dolgozom." Ezt az utóbbit, A rossz szerető címűt ihlette az Anna-szerelem felizzó emléke: A Tompa Kálmán megőrizte füzet tanúsága szerint már ii-én készen volt. A vers a vágynak, a ragaszkodásnak azt a teljességét jeleníti meg, amelyről a Tiicsökzené-nck a „csodás" kedveshez kapcsolódó ciklusa vallott. Dc mennyi bizonytalanságot rejthet egyetlen szonett! Hiszen Szabó Lőrinc számára a múlt felidézése mindig is az emberi biztonság látomásának felépítését jelentette - a bizonytalan jelen ellenében; és a múltidézést mindig a jelenre utaló - beleépítettbelerejtett - mozzanatok ellenpontozták. Ahogy a hévízi lét kiemeli a költőt a hétköznapok kusza zavarából, úgy emelkedik fantáziájával is a múlt lcgidillibb pillanata felé. És ahogy a jelenbeli kikapcsolódás is csak véletlen ajándék, az álomkép is széttörik végül a pszichológiai realitáson: a „tűnt, gyáva, emberi dallam" a költő jelen állapotának mottója is lehet: „mi lesz ebből, milyen uj szörnyűség?" Kéziratunk és a Válasz-bcli közlés között csak ékezési különbségek vannak. A tizenharmadik sorban a tűnt és a gyáva jelzők közül hiányzik a vessző : az írásjel elmaradása valószínűleg sajtóhiba a nyomtatott szövegben. A vers a Szabó Lőrinc Válogatott versei című kötetben nem szerepel, így a költő korrigálta, véglegesnek szánt nyomtatott szöveg nem maradt fenn. De a kötetben kiadatlan szonettet a költő átdolgozta; Oszszegyűjiött versei-ben (i960) a módosított szöveg jelent meg A gyáva szerető címmel, s ez a változat került át az újabb kiadásokba is. Az utolsó sorok - ezek térnek el leginkább kéziratunktól - így hangzanak:
