Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - Az idill háttere

A bajokat a címzettek utalásokból is megértették: Kisklára férje, Várady Szabolcs 1948 karácsonyára érkezett haza a hadifogságból; megérkezésének öröme egyúttal szaporítja a gondot, ugyanis a fiatalok már a háború végén válófélben voltak; feleségének „takarítónői" állásabújtatott státust jelentett a Természettudományi Múzeum Növénytárában, az Akadémia utcában, majd a városligeti Vajdahunyad várban ; Lóci érettségi után filmrendezőnek készült, de főiskolai felvételije ebben az évben nem sikerült; hogy kényszerű szabad idejét kihasználja, a kiváló gyorsírástanártól, a Szabó Lőrinc baráti köréhez tartozó Radnai Bélától tanulja a gyorsírást; ami pedig a „vesehomokot" illeti, az előző évben kezdődtek a költő komoly vesepanaszai, tavasszal a Babics-klinikán feküdt, nyáron pedig éppen A földvári mólón című versét ihlető utazást kellett megszakítania, hazautazni újabb vizsgálatokra. A magány nem csak félelmeit erősíti, légvárakat is építtet vele, hogy aztán még ugyanabban a levélben ő maga rombolja le őket. Különböző terveket mérlegel, hol fürdőtitkárt szeretne kreáltatni Lóciból, hol a felesége által felvetett kölcsönkönyvtár-alapítási ötletről meditál. „Ha hazalátnék, megnyugtatna. Legyenek okosok" - írja. Megoldások persze majd hazatérése után sem születnek: váratlan események reménnyel töltik cl, majd minden marad a régiben. Az egész tavasz ebben a hideg-meleg zuhanyban telik. Hol lelkes, hol apatikus leveleket küld Bernbe. Március 19-i levelében a hévízi útjáról szóló beszámolót így folytatja: „Itthon aztán nagy meglepetést okozott egy meghívó : Szakasits köztársasági elnök márc. 4-én teára s a magyar irodalom aktuális problémáinak megbeszélésére meghívott engemet is. (Még Németh Laci volt meglepetés.) Kb. százan-százhúszan lehettek vendégek, az elnöki palotában. A felszólaltak névsorát látta bizonyára a lapokból. Igen szívélyesen kezeltek. Akkor ismerkedtem meg Antal Hclénnel, akinek jótékony megítélését irodalmi dolgokban már régóta tapasztaltam, ő volt a vacsoránál a jobboldali szomszédom; tudja, ki ő: a kultusz művészeti oszt. vezetője; de sokkal több ennél. Megbeszélt eszmecserék igen szívélyesen folynak köztünk azóta is. Talán út nyílik most már elfogyott könyveim újabb kiadására; hiszen újabban teljesen fordításokra utalódtam. Dc ez még tán távoli álom. S Darvas miniszter talán állást szerez a fiam számára. Révai József főszerkesztő is kedvesen emlékezett vissza feleségem kinevezési ügyeire; mondtam, hogy bizony nem sikerült, dc újra kezdtük a dolgot, mire ismét szólt a ,Tutus'-nak [Ortutay Gyulának]. Stb. Szóval becsült idc-