Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - Az idill háttere

gen lesz a tűrtből? Képzelheti, mennyi remény és gond zajlik bennem. Most félreteszem egy kicsit a Milton s a Racine-t (utóbbinak első felvonása kész), hátha sikerülne egyszerre sok saját verset írnom: azt hiszik, tavasszal jöhetne új saját kötetem. Majd meglátjuk." Eldicsekszik A bahcsiszeráji szökőkút sikerével: ,,úgy tudom, előbb jönni fog a Fórum májusi számában. Igen, a Fórumban. Apr. 3-án pedig a Kisfaludy Társaság Puskin emlékmatinéján kell majd felolvasnom." Ekkor az otthoni bajok is mintha rendeződnének: „Nagyklárának, mint tudja, január 1. óta még a takarítónőségc sincs meg, de a fentebbiek alapján újra reménykedünk. Kisklára hónapról-hónapra a rádiónál. Szabolcscsal, teljes barátságban, válnak. Lóci: a Csepel I. osztályú orsz. bajnokcsapatában már nevezetes röplabdajátékos, s most tán csak bejut valahova. Mindezek napokon belül eldőlhetnek." Egy hónap múlva, április 12-én, azonban már nyoma sincs e lelkesedésnek: „Ugyanis semmi sem történt. Ideges vagyok, mint mindig, s nyavalygok, mint mindig. A múltkori meghívás sok következménye, illetve ami annak indult vagy látszott, mind leállt, vagy leállottnak látszik: a várakozás csak arra volt jó, hogy, vagy három hét óta már, semmibe nem tudtam kezdeni, se versbe, se fordításba, csak tengtemlengtem a munkáim közt." Április 22-én ismét munkaképtelenségről panaszkodik: „A hónapot azért mulasztottam, mert ideges voltam, várakozó, életrefigyelő; s ez nekem, úgylátszik, megárt." Pedig tudja - előző levelében le is írta -, hogy az egyetlen megoldás a bezárkózás az alkotásfolyamatba: „Akármilyen nehéz helyzetben vagyok, az alázatos és következetes komoly munka mégis a legnagyobb, az egyetlen segítség." Es a körülményein is csak a munka javít. Nyáron, június 17-én így összegezheti sikereit éppen hévízi orvosainak, a Moll házaspárnak: „hadd meséljem el kutyafuttában az újabb eseményeket. A bahcsiszeráji szökőkút fordításomban megjelent a Fórum c. folyóirat júniusi számában, tehát a ma elképzelhető legnagyobb helyen; előzetesen pedig már a nagy Puskin-kötetben, sok társával együtt. Hivatalos voltam ezekkel a dolgokkal kapcsolatban vagy négy-öt ünnepségre, s a minap engem is megtiszteltek a Puskin-éremmel. További jófajta hír: a Nemzeti Színház csakugyan játssza az,Ahogy tetszik'-ct, a Shakespcarevígjátékot, melyet szintén én fordítottam."