Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - Az idill háttere

mára. A neves szovjet költő ezekben a napokban érkezett Magyarországra. Szabó Lőrinc szeretné, ha színésznő leánya, Kisklára, azaz Gáborjáni Klára, aki a Rádiószínháznál dolgozott, felolvashatna a fordításokból: ,,Ha kis Klárának kéne a Tyihonov: a kéziratot megtalálják a ,történelmi' könyvespolcon keresztbe tett egyik mappában, legfelül, abban, amelyben kötetbe még nem került versfordítások vannak" - írja 12-én. 21-én ebben sem bízik: „Súlyosan aggódom a Tyihonov-ügyben, már azt is kétlem, hogy a kötetkében benne lesz-e az én hármom." Pedig a Tyihonov-látogatáshoz nagy reményeket fűzött: azt reméli, hogy a befolyásos szovjet költő segítségével ismét kapcsolatba kerülhet Temirkul Umetoli kirgiz költővel, aki a háború nehéz napjaiban megmentette a lakását: „Holnap írok Barabás Tibornak, őt kérve meg, hogy Tyihonovnak továbbítsa - ha jónak látja - azt az Umetolinak szánt pár sort, oroszra fordítva" - írja 12-én; 16-án ismét visszatér a tervre : „Ezzel a levéllel egyidejűleg írtam Barabás Tibornak, kérve, hogy - hajónak találja a dolgot - Tyihonov útján s oroszra is lefordítva juttassa cl Temirkul Umetolihoz pár soros üdvözlő levelemet. S kérve azt is, hogy ha nem lehet terhelni ilyesmivel a vendéget, küldje vissza (haza) az én Kirgizisztánba szánt soraimat." Barabás Tibor, az írószövetség akkori főtitkára továbbította is az üzenetet; bár Umctolitól Szabó Lőrinc életében nem érkezett visszajelzés, későbbi nyilatkozataiból nyilvánvaló, hogy tudomása volt magyar költőtársa élete alakulásáról. Szabó Lőrinc pedig a következő év nyarán, a Kardos László szerkesztette szovjet költői antológiában elsőként fordítja magyarra a kirgiz poéta verseit. A költő alkotói - és egzisztenciális - bizonytalanságát csak súlyosbítja, hogy családtagjai helyzete is megoldatlan. Gondjait így összegezi elutazása előtt Bernbe írt levelében: „Idehaza, - hát istenem . . . Hogy a vőm megjött, azt már tudja, ugye? Négy esztendő ! Nem lesz könynyű elhelyezkednie, pláne mint színésznek : csak szezonvégen szerződtetnek. Lócinak sincs állása még, sok pech éri reményeit. Nagyklára takarítónői állása jan. i-én megszűnt; a kicsi Klára sokszor hallható a rádióban. A Miltont, úgylátszik, mégis le fogom kötni a Franklinnal, még pedig prózafordításos honorálással, úgy többet kapok érte: ez rémes... Vesém állandóan szűri homokját, ez is ijeszt." Február 22-én Baumgartncréknak panaszolja: „Otthon? A régi baj, az ezer, a tízezer. Lócinak állás sehol. Most gyors- és gépírást tanul Radnainál."