Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - Az idill háttere

Az idill háttere Mégis túl rózsaszín, hamis képet festenénk e két hétről, ha csak azokat a mozzanatokat jeleznénk, amelyek gyönyörködtették a költőt. Mint egy nyugodt sziget emelkedik ki napjai sodrásából a hévízi két hét. A pihenésre vágyó kikapcsolna tudatából mindent, ami gyötri, leveleiből mégis fcl-fcltör a jajszó, a bizonytalanság. Érkezésekor idegeiben még ott az otthon nyugtalansága: „Sok aggodalommal gondolok haza, de tán csak nem lesz semmi különös - írja első lapján. Postámat nem kérem, csak egészen fontos ügyről értesítsen." A második héten, 21-i levelében megjegyzi: „Megint visszajöttek rossz álmaim." A negyvenes évek végén alakuló-zajló társadalmi-történelmi fordulatból Szabó Lőrinc elsősorban a rá váró bizonytalanságot érzi. A kulturális élet átszerveződése az amúgy is válságokkal küzdő Válasz megszűnését jelentheti. A Nemzeti Parasztpárt körül tömörülő népi írók folyóirata, amelyet Illyés Gyula szerkesztett és az egykori szerkesztő, Sárközi György özvegye, Molnár Márta adott ki, volt évek óta az egyetlen irodalmi fórum, ahol a költő írásai - rendszeresen megjelenhettek. Versei, tanulmányai is ide készültek, és a lap szerkesztésében ő maga is részt vett. Költői termése a megjelenés ritmusát követi : egy-egy folyóiratszám részérc napok alatt készül el a sürgetettvárt verscsokor. Most ott a fenyegetés: az új versek a Válasz „tán utolsó" számában látnak majd napvilágot. Néha még reménykedik, mint az április 22-én Bernbe írt levélben („Ma úgy hallottam, hogy Sárköziné továbbra is fenntartja a lapot"), de a tényeken, az anyagi csődön Molnár Márta heroikus erőfeszítése sem változtathat („hogy a villája már ráment, azt alighanem megírtam annakidején"). Ezért fontos Szabó Lőrincnek minden megbízatás, kiadási lehetőség. A Puskin-fordítás befejezéséről írva, ezért beszél a „fenyegető kilátás"ról, hogy még ilyen megbízáshoz sem jut. Magára maradva még fel is fokozza kétségbeesését, rémképeket fest, kedvezőtlen fordulatokkal ijesztgeti magát. A 21-i levél idézett mondatát is efféle kombinációk magyarázzák: „A Puskin is egyszerre kétessé válhatott, láttam a bizottság névsorát, s ez még csak előjele valaminek. Megint visszajöttek rossz álmaim. Borzasztó, hogy az ember milyen védtelen velük szemben!" A szorongás hangulatában hirtelen egy másik munkájának sorsa is bizonytalannak tetszik. Tyihonov verseiből fordított egy kötet szá-