Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - A körülmények

házuk Ingenbohlban van, hazánkban a tartomány ház, tanítóképzővel, gazdasági főiskolával Zsámbékon volt. A rend oktatási és gyógyítási feladatokat látott cl. A hévízi penziót eredetileg beteg, rcumás apácák gyógykezelése érdekében vették meg és rendezték be. A penzió két részből állt. Lejjebb a nővérek részére külön pavilon, feljebb egy má­sik épület a világi vendégek részére. Szabó Lőrinc itt-tartózkodása ide­jén Scrafma nővér (Faluhelyi Magdolna) volt a főnöknő. Emlékezése felidézi az apácák életét és a penzió világát is. „Többemeletes volt a panzió, nagyon kedves villaszcrűség : tizenhat szoba, nyolc fönt és nyolc lent. A szép, nagy teraszos ebédlő a parkosított, ezüstfenyőkkel beültetett udvarra nézett. Apácák eredetileg nyolcan-tízen laktunk a házban, de ekkor már teli volt a ház idős nővérekkel. Zsámbékot korábban kiürítették, az öregeket onnan is Hévízre hozták. A penzió­ban egyágyas szobák voltak; néhány kétágyas is, ezeket házaspároknak adtuk ki. A vendégek között férfiak is voltak, nem helyeztük el őket külön, a világi vendégeket nemre és vallásra való tekintet nélkül fo­gadtuk. Hozzá voltunk szokva a világi vendégekhez. A nővérek olyan intelligensek voltak, hogy helycsen tudták megoldani az érintkezést. Soha nem kellett félteni egyetlen nővért sem. Én soha nem mentem a nővérek után, hogy ez kinél van, az hová ment. Szabó Lőrinc ottléte sem zavarta őket, egyáltalán nem. A költő vendégeskedése arra sar­kallta a nővéreket, hogy mindenki a legmesszebbmenő figyelemmel, kedvességgel és jóindulattal viselkedjen vele, a szakács nővértől kezd­ve. Szabó Lőrincnek a földszinten adtunk szobát, ha jól emlékszem, mindjárt az első szoba volt az övé, szép, nagy, világos helyiség. Reg­geli után sétált, fürdött, pihent, i i-kor kb. Chrysostoma nővér kereste fel, hogy egy kicsit elbeszélgessenek. A délutáni pihenés után, amikor felmentem néha hozzá, mindig munkában találtam. Itt sem tudott munka nélkül lenni. Ekkor oroszból fordított, közben verseket is írt, aztán az esti összejöveteleken fölolvasta őket. Ezek az órák voltak a legkedvesebbek a számára, szinte önmagát adhatta a versei révén. Utána - ez is benne volt a napi programban - hatan-nyolcan összejöt­tünk a szobájában, elbeszélgettünk az elhangzottakról." A volt főnöknő emlékezete szerint az azóta elhunyt Varró Ilona (Maria Illuminata nővér), aki végzettsége szerint zongoratanárnő volt, ugyancsak sokat beszélgetett a költővel, „hiszen ő volt a vendégek gondnoknője"; gyakran kereste fel Csörgő Erzsébet (Augustina nő­vér) is, a költő gondozója, „aki valósággal anyáskodott körülötte". Szabó Lőrinc valódi beszélgető- és vitapartnere a levelekben is sokat „a pirospozsgás, realista főtisztelendő főnöknő", Serafina nővér (Faluhelyi Magda), a Keresztes Nővérek hévízi házának vezetője „Chrysostoma nővérrel pedig egyenesen barátságba kerültem" - Chrysostoma nővér, Radich Márta tanárnő

Next

/
Thumbnails
Contents