Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - A körülmények

emlegetett Chrysostoma nővér: Radich Márta tanárnő. Korábban tizenhét évig a zsámbéki tanítóképző tanára volt; eredeti végzettsége mellé utóbb a magyar szakot is elvégezte. Hévízen 1948 októberétől 1949 júniusáig élt. A költő legfontosabb problémáival akkoriban őhozzá fordult. Hévízi tartózkodásakor családja kínzó személyi és anyagi bajait tárta fel a nővér előtt, s egy hosszú beszélgetésben kiszakadt belőle Babitscsal való kapcsolatának minden fájó-kínzó emléke is. Chrysostoma nemcsak a hévízi napok idején volt a költő bizalmasa : az maradt később is, amikor apácaidejének utolsó évében, Budán az úgynevezett „Szentföld Múzeumban" lakott. A költő itt is fel-felkcreste, s beszélt neki gyászáról, A huszonhatodik év (Chrysostoma által is ismert) hősnőjének öngyilkosságáról : Chrysostoma nővér volt az, aki hallván a készülő gyász-szonettekről (akkor még csak néhány lehetett készen), vállalta, hogy megkérdezi a költő feleségét, ellenezné-e a lírai rekviem esetleges publikálását. Emlékezetében a feleség megértő nagyvonalúságát, és a tragédia utáni időből a házastársak érzelmi közelségét Őrizte meg. A költő és Chrysostoma nővér barátsága nem tarthatott soká. A budapesti rendfőnöknő nem volt olyan megértő és segítőkész, mint Scrafma nővér Hévízen. A rend megszűntével pedig Radich Márta elkerült a fővárosból; 1950 októberétől Székesfehérváron vállalt tanári állást, a költővel nem találkozott többet. Az apácák nemcsak érdeklődő szellemi környezetet jelentettek a költő számára, szívügyüknek tekintették a lesoványodott városi ember feltáplálását is. Ezért emeli ki emlékezésében a volt főnöknő éppen a szakács nővér igyekezetét. Tompa Kálmán is ezt hangsúlyozza: „Télvíz ideje volt, dupla adag tüzelővel fűtöttek neki. Étkezést már senkinek sem adtak, de Lőrinccel kivételeztek. Gazdag reggelivel, jó ebéd utáni feketével szolgáltak, s elhalmozták különleges figyelmük jeleivel." A költő maga szinte dicsekedve ír az ellátásról. Az otthoni hideg lakásról, a fűtési gondokról meditálva jólesőn megjegyzi: „Itt rendes, de kitűnő (fekete) szénnel fűtenek, szinte éjjel-nappal." Ugyanebben a 16-án kelt levélben gyönyörűséggel számol be az előző napi menüről is: „Tegnap a nővéreknél egészen különleges ebéd volt, mert - mint megtudtam - évfordulója volt a rend alapítónőjének. Elmondom, mit ettem. Húslevest; csirkepaprikást rizskörcttcl és savanyúsággal;