Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - A körülmények

vele. Egy másik apácának Kálmán májinjekciókat ad. Az az érzésem, hogy ezek a nők mind igen rokonszenves őrültek (az odaadásban, a hitben). A főnöknő kerekképű, parasztos, de szintén rendkívül intelligens nő, az majd kicsattan az egészségtől." Másodszori hévízi tartózkodása után, május 23-án igali barátainak, Baumgartncréknak így ír: „Chrysostoma nővérrel pedig egyenesen barátságba kerültem s a pirospozsgás, realista főtisztelendő főnöknő vei, s olyan bensőségesen elvitatkozgattunk istenről-ördögről, Buddháról meg miegyébről, hogy azt kellett volna hallaniuk a mai uraknak, alighanem máris püspökévé neveztek volna ki az ateista egyháznak. Pedig nem is vagyok ateista, csak hát nagyon kételkedem mindenben . . . amíg lehet. . . Egyszóval megszerettek, s elkezdtek irodalom iránt érdeklődni, lehetőségeik határán belül." Ezek a beszélgetések már februárban elkezdődtek. „Tegnap este - írja a költő feleségének február 23-án - a főnökasszony vizitelt nálam, már másodszor. Chrysostoma sokáig itt maradt, hármasban tárgyaltunk, most újra igen jó és teljesen emberi (nem színházias) benyomást tett, Kálmánra is." Szabó Lőrinc „advocatus diaboli" szerepére a beszélgetések tanúja, Tompa Kálmán így emlékezik: „Volt olyan alkalom is, amikor nem titkolta előttünk rossz véleményét a kereszténységről sem, amely szerinte lejárta, kiélte magát anélkül, hogy lényegében beváltotta volna azt, amivel indult, amit ígért. A tanárnővel hevesen vitatkozott Krisztusról; hisztériás, bár nagy műveltségű bűvészművész embernek tartotta, aki tanításai legnagyobb részét a keleti vallásokból, bölcsektől vette át. Kijelentette azt is, hogy istentclenségénck - materialista felfogása mellett - az is az oka, hogy Isten és Krisztus nevében nemcsak mérhetetlen sok szenvedést okoztak, gyilkosságokat, hanem ezerszám támasztották a korlátokat és korlátozottságokat is. Teméntelen kényszert, kétszínűséget, önzést, álnokságot, mind a Krisztus palástja alatt. Volt idő, amikor azt hitte, hogy a buddhizmusban meg tud nyugodni. De mégsem tudott hinni semmiféle túl- és másvilági életben. Hangsúlyozom, hogy ,ncm tudott', mert újra meg újra szerette volna meggyőzetni magát arról, hogy téved, sőt sóvárgott is rá, hogy meggyőzzék. Időnként felkavargott benne a ,hátha', ,mégis'." A „Szent Keresztről nevezett irgalmas nővérek" fiatal szerzetesrend, a múlt század közepén alapította Svájcban Florentini Tcodoz kapucinus szerzetes; első rendfőnöknőjük Schcrer Mária Terézia volt, anya-