Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - A körülmények

Szabó Lőrincnc az 1940-es evek végen mint íróról. Ö aztán a ház kedves vendegévé liírlelt szét..." Február 16-i levelében feleségének még tüzetesebben jellemzi vendéglátóit: „Mióta felfedezték, ki vagyok, láthatóan becéznek. Az egyik apáca, Chrysostoma nővér, már kétszer beszélgetett velem, egy-egy órát; tanárnő, földrajz-történelem szakos, de most, hogy nem taníthat, ide került, s falut jár, konyhában dolgozik, fűrészel, tuskókat hasogat, stb., pedig elég cingár, szemüveges, tipikusan értelmiségi lény. A Chrysostoma Aranyszáj út jelent (nőnemben). Csakugyan kitűnően beszél, filozófiailag, szociológiailag igen képzett, egyáltalán nem reakciós teremtés. Mondta, hogy a kultuszba osztálytanácsosnak vagy miniszteri tanácsosnak hívták, kész állásba, ha leteszi a rcverendát. De nem teszi le. Nagy megtiszteltetésnek veszi, hogy ,az író' ,szóba áll