Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - A körülmények

emlékekkel is kapcsolódik, az előző év betegségével: „Csak az utolsó, a Troilus és Cressida, emlékeztet zárt, nagyvárosi otthonra, a magaméra, sőt klinikai szobákra és folyosóra, ahol befejeztem." Ha teheti, akkor már mind többször hagyja el a „zárt, nagyvárosi otthont", keres nyugalmat-kikapcsolódást, zavartalanságot nemcsak fordítói munkája, hanem saját művei megalkotása számára is. 1940 őszén, hosszú katonáskodása után Gályán pihen, ott írja katonaverscit, s ott lepik meg az első komolyabb szívpanaszok is. Ahogy a „Timon nyara" idején a Farkas Ferenc biztosította családi vendéglátás, a negyvenes évek második felében is egy-egy vidéki otthon a költő alkotómunkájának színhelye: Thomaséké a Nyíregyháza melletti Sóstóhegyen, Dóczi Antaléké Ózdon, Baumgartncréké Igaion ; a Tücsökzene létrejötte elképzelhetetlen nélkülük. Az ország különböző részeiből érkeznek a meghívások, a költő élete utolsó évtizede mégis a Balatonhoz kötődik. Szinte pontos menetrendje alakul ki: Baumgartncrék igali, Illyések és Baránszkyék tihanyi, Bcrnáthék előbb kisörsi majd Uernath Auréllal