Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - A körülmények

ábrahámhegyi, és korábban Kovács Józsefek boglári, majd 1951-től Liptákék balatonfüredi háza a leggyakoribb tartózkodási helye a legendássá váló „balatonozós utakon". Ennek a „balatonozós" alkotói életformának az első - úti élményeket is idéző -, nagy versekkel gazdag éve 1948. Ekkor keletkeztek s jelentek meg a Válasz-ban c korszaka legjelentősebb versei: a Vers versek helyett, A földvári mólón. Útjaira rendszerint a nyár második felében indul a költő, és csak a hűvösödő őszi időjárás kényszeríti hazatérésre. Téli-kora tavaszi utazásra csak ritkán csábul cl, a hévízi telelés után már csak egyszer: az 1951-es télvég nyirkos korai húsvétján. (Ekkor engedett először Lipták Gáborék hívásának, s végül is náluk állította össze, csiszolta véglegesre A huszonhatodik év szonettjeit.) Az 1949. februári hévízi látogatás és folytatása, 1949 májusában, rendhagyó kivétel marad; Hévízre utóbb már hosszabb tartózkodásra nem is mehet, hiszen a vendéglátó Keresztes Nővérek penziója időközben megszűnt. Pedig legszívesebben állandó megállói közé iktatta volna: élete végéig szívesen emlékezett a derűre, nyugalomra, amelyet az apácák teremtettek körülötte. A neves költő és híres férfi jelenléte kellemes izgalmat hozott a zárt rendbe, és ennek is nagy része volt az alkotáshoz szükséges erőtér inspiráló feszültségének létrejöttében. „Ez a hely tán még Igáinál is jobb" - írta Szabó Lőrinc hazautazása előtt feleségének, február 23-i levelében. Pedig a „balatonozós nyarak" legkedveltebb helye mindig is Igal volt: nagyrészt ott keletkeztek az 1945 utáni évek legfontosabb alkotásai, a Tücsökzene, A huszonhatodik év, az 1953-as szonettek. A hévízi napok nyugalmát azonban nyugtalanság vette körül. A költő a lelkében, az idegeiben hozta magával a gondot, és nyugtalanság gyötörte vendéglátóit is, hisz helyzetük, jövőjük mind bizonytalanabb volt. A bahcsiszeráji szökőkút fordítása 1949 januárjában készült cl. A munka befejezéséről a költő január 31-én számolt be berni barátnőjének: „utolsó hetem egy hosszabb Puskin-vers fordításával telt cl. Mindig csak fordítok és fordítok. Nem jókedvemből. Mindamellett rosszabb kedvem lenne, ha ezt se tehetném, ha klasszikusokhoz sem juthatnék; bár fenyegetni látszik ez a kilátás. A vers ,A bahcsiszeráji szökőkút' volt, kb. 600 sor, romantikus, tatárföldi háborús és szerelmi