Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI VERSFÜZETE (A hasonmásban mellékelt kézirat szövege)

A ROSSZ SZERETŐ Egész testem őt nézte; az egésszel őt hallottam s ízleltem; mielőtt indultam, már elértem, s őt, csak őt éreztem a világhói: a kivétel lett a szabály, a parancs, lebegőbb, mint az álom,szárnyalóbb, mint az étim: kincs, legfőbb szentség, melyet soha kétely ki nem kezd s szív csak áldhat. Nem a nőt láttam már benne, de Azt, aki Minden, Az volt, nem ő, a Szép, a Hihetetlen; mégis, ahogy halkult a napi lét, intő hiányként egyre hangosakban szólt rám a tűnt, gyáva, emberi dallam : Mi lesz ebből, milyen uj szörnyűség'? HÉVÍZ II/ii. SZABÓ LŐRINC HÉVÍZ HÉVÍZ, TELÉN I. A TÓ REGGEL Hogy füstöl a csúzölő csodató il. KÁDFÜRDŐ sárkánytúrta, büdössár krátere m. A TÓ ÉJJEL a téli fák közt! hogy száll ég fele a kék víz, az őrült viz! Mintha hó pelyhezne, fölfelé ; vagy illanó ingét tündér-raj vetné szakadatlati, (bujkálva persze, mert máris amott van, mikor itt szinte látod villanó szépségüket). Hogy játszik, imbolyog lassan s puhán a fehér pára! hogy böfög s foszlik végtelenbe a táj!... Lótusz nyit pirosan, zöld levelén a nyarat vartyogja kollégám, a béka, s a parton didereg a február. 1949. 11/14. SZABÓ LŐRINC