Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)
SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI VERSFÜZETE (A hasonmásban mellékelt kézirat szövege)
AZ EREDMÉNY KÁDFÜRDŐ Éltem. Az eredménye? ötven év (egy hijján). Folyton csak dolgoztam érte. Pénzzé változtam. Háziúr zsebébe folytam, lakbérnek. Család kenyerét vetettem; és magam voltam a rét, melyről elindult s tányérunkra érve pecsenye lett a borjú. Ujjam égve világított, tiz gyertya ; és ha gép, ha gyár kellett, szivem hajtotta ... Hej, de tiyajogtam sorsomon, de sokat, hogy nincs értelme, s hogy tönkremegyek! Most meg, vénülő szememmel, amely annak is örül, ha kisüt a nap, áldom az értelmetlen életet. HÉVÍZ, 1949 II/U- SZABÓ LŐRINC A kádi viz nem tündér szerető, cirógat bár, jóféle ápoló csak; hát még a kenet, mit kintről a tónak fő-titkú ( s még szerintem se merő pokol-sárkány-ganéjból eredő) sarából csúzra száz éve pakolgat s delejsugámak-minek mond maholnap a tudományos, modern (eredő. E víz, mondom, nem tündér, nem bohó; vén csap okádja, véneknek való. Tüstént jelzik gyöugyzúzos szőreink, jővén, sava dicséretes fokát, s ha mégy, már szívből szólsz rá vissza, mint ténsúr Berzsenyi tette, hogy: Vivát! HÉVÍZ, 1949 H/iy SZAUÓ LŐRINC KÖ RS ZI VÁRVÁN Y Meglepetés? Figyelj csak .. . Repülőgép vitt, négyezer fölött. Balról a nap lőtt, esőn át, s jobbról egyszerre csak piros-fehér-zöldben két gyönyörűszép ív gyúlt ki Kelet egén, mind előrébb s feljebb törő; de míg föl, ezalatt most lefelé is nőtt az alkonyat ellenében gyűrűvé görbülő kép: előttem született meg parazsas pompájában az első körszivárvány, melyet emberszem látott!.. . A magas nézőpont tette, s egy s más, hogy a látvány ily teljes volt... Ma eszembe jutott: elmondtam, és egész boldog vagyok. A TÓ, ÉJJEL A téli szélcsönd holdkék s árnypuha egébe a derengő tó fölött fogyhatatlan fut, föl-föl-föl, a köd, függőlegesen s gyorsan, föl-föl, a csillagos magasságba, ahova úgy vonja a habkönnyű, fény tömött kúpokat, a gőzdíszletek örök fenyőit a jéghideg éjszaka. Csak ez mozog a tájban, ez, a tó fölött ez a fölfelé lobogó őrület, ez a fehér szárnyalás: ezt nézem, órák óta, s nem tudom, mért vonz, mit akar ez a monoton s lázas-öngyilkos elragadtatás. HÉVÍZ, 1949 II/16. SZABÓ LÓRIN C HÉVÍZ, II/19. SZABÓ LŐRINC
