Nagy Péter: Móricz Zsigmond: O mors, bonum est judicium tuum (Kézirattár, Budapest, 1979)

MÓRICZ ZSIGMOND OLASZORSZÁGBAN 1925, 1926 - Levelek Simonyi Máriához, 1925. április-június

A vonat éjjel fél tizenkettőkor indult. A gyerekek hogy fognak ébren maradni? Eszembe jutott, hogy elviszem őket az Operába. A Teli Vilmost adták, s nagyon szeretik a zenét, elég szorgalmasan klimpíroznak, de nincs zenei tehetségük. De ez jó volt, tényleg elfelejtették a napi fáradságot is, mert bizony fáradtak voltak, egész délután vásároltak. Vészi Margit kalauzolta őket, s itt is kiderült a Virág példátlan hasonlósága anyjához. Ez a kislány, aki soha még életében nem vásárolt s nem döntött semmiben, a fél boltot lerakatta, s nem vett semmit, mert nem találta meg, amit keresett. Tíz bolton végigcipelte Margitot, míg megvette két lírával olcsóbban s más spanglival ellátva ugyanazt a cipőt, amit Gyöngyike a legelső skatulyából elfogadott. . . Hát még a kesztyű, a harisnya s a kelme válogatás, és oly energikus volt a fellépése, hogy Vészi Margit idős asszony létére úgy parírozott neki, mint egy komoly felnőtt embernek... S nem szállt ki sem Ferrarában, sem Velencében, hétfőn délben igen terhes út után, de itthon voltunk. Kedden telefonált a mosóné után, s szerdán nagymosást tartott. De úgy gondolja meg, kedves, hogy ez a gyerek soha az életben nem tudta eddig, hogy van nagymosás. Egész most szeptemberig intézetben volt, s úgy kezeltük, mint kisbabát, az volt a neve ,,Virágbaba", becéztük s kényeztettük, s neki saját munkaköre volt, az iskola. S azon veszem észre, hogy két nap alatt teljesen kitakarított - még akkor a néni nem volt otthon, csak aztán érkezett -, s este tízkor szólok neki, menjen feküdni, azt mondja, még dolgom van. Jegyzéket csinált a szennyesről. Másnap reggel leszámolta a mosónénak szárazon, s este visszaszámoltatta vizesen. (Ez különösen imponált. En sose mertem volna megsérteni ezzel egy nőt, hogy visszaszámoltatom !) Meg is állapítottam, hogy a lány olyan, mint a kiskacsa, csak vízre kell bocsátani, s úszik. Még egy esetet elmondok. Most, hogy Grazba készülnek, gondoltam, ruhát kell neki szerezni. Elvittem Szénásihoz, s két ruhára vettem öt méter eponzst. Hazajövünk. Virág elkezd spekulálni : - Sok. Ebből a varróné hatvan centit úgyis ellop. Ennek elégnek kell lenni a Lili ruhájára is. Ahogy belépek, rémülten látom, hogy éppen vágni kezdi. - Az istenért, te mit csinálsz?