Nagy Péter: Móricz Zsigmond: O mors, bonum est judicium tuum (Kézirattár, Budapest, 1979)

MÓRICZ ZSIGMOND OLASZORSZÁGBAN 1925, 1926 - Levelek Simonyi Máriához, 1925. április-június

- Nekem már elég volt a múzeumokból. Ránéztem. Mintha az anyja szólalt volna meg. Szegényke: félelmes volt vele utazni, mert nem volt szíve egy fillért fölöslegesen kiadni. Oly borzasztó szegénységben kezdtük az életünket, hogy az első két év örökre tönkretette az önbizalmát, s mikor ott tartottunk, hogy a Sári bíró után 1910-ben körülutaztuk Európát, mindennél fontosabb volt neki, hogy megmutassa az Életnek, hogy milyen kevésből tudja megcsinálni ezt az utat. Borzasztó volt. Valósággal gyűlöltük egymást azon az úton. Én úgy éreztem, hiába megyek, ha nem nézhetek meg mindent, ő úgy érezte, hogy meg vagyok őrülve, s csak beléptidíjat kérjenek valahol, már be akarok menni a kutyalyukába is. Fokról fokra elvadultunk egymástól, s nem jött cl velem Parisban színházba, egyedül voltam Sarah Bcrnhardtnál, ő azalatt otthon aludt. Igaz, fíradt volt, már Gyöngyi nála volt. Nem jött át velem Londonba, s haza, haza, s büszke volt, hogy mennyit hozott haza. . . Szegényke, én még egyszer utaztam vele, de mikor ugyanez megismétlődött, megfogadtam magamban, hogy többet nem utazom vele, csak ha oly rengeteg pénzein lesz, hogy direkt költeni jöhet ő is. . . Ezt nem értem cl, s így többet nem utaztam. . . Ez is egy borzasztó ok volt köztünk az eltávolodásra. .. Most itt nagyon fáradt voltam. Virággal nem vitatkoztam, csak annyit mondtam : - Nem bánom, fiam, ha annyira akarjátok (mert Gyöngyi is kontrázott neki, mint másodrendű akarat), de harminchat óra vonaton, gyorsvonaton. Két éjszakát kell vonatban tölteni, szálljunk ki visszafelé valahol. Ferrarában. Az egy régi szép város. - Nem. - Szeretném látni. Körülkocsizunk, s másnap megyünk tovább. - Nem. Nekem már nem kell kocsi. Te nagyon könnyen költesz. Roppant kedves volt. Olyan önkéntelen humor, mert hisz utóvégre az történik, amit akarok. - Te béka - mondtam, s megcirógattam az arcát -, nem is álmodod, milyen keveset költöttünk. - Igen. Olyan könnyen beleülsz egy autóba. Nekem nem volna hozzá lelkem! Megható, megrendítő volt. Beleegyeztem. Nekem mindegy volt, úgysem láttam semmit, s mint szoktam, azt mondtam, a Sors akarja. Bizonyára keddre haza kell mennem. . .