Nagy Péter: Móricz Zsigmond: O mors, bonum est judicium tuum (Kézirattár, Budapest, 1979)

MÓRICZ ZSIGMOND OLASZORSZÁGBAN 1925, 1926 - Levelek Simonyi Máriához, 1925. április-június

Kedves Májusom! Már hétfőn Pestre értem. A gyerekeken kitört a honvágy, s nem bírtak maradni. Igaz, azt hiszem, belőlem indult ki ez az érzés, mert én nem animáltam őket tovább az idegen csodák iránt, - én akartam, úgy látszik, ez időre itthon lenni. Itt is voltam, de súlyos hűlcsscl, úgyhogy keddet és szerdát ágyban töltöttem, s még most sem vagyok rendben. Ma Miskolcra kell utaznom, de már holnap, hétfőn délben itt leszek. És most, kedves: figyeljen ide: Maga a héten már nem játszik, a műsor tovább nem árulja cl nekem, hol él. . . Eddig mint egy vékony aranyfonál lógott ez az én édes sólymocskám lábáról és én, mégis, úgy képzeltem, kezemben tartom vele.. . Most a sólyom elszáll, és viszi magával édes nevet, melyet nyomdafesték nem publikál nekem. . . De én ezentúl örökké kezemben akarom tartani ezt a fonalat, s kérem magát, Szívem: adja ide azt. . . Mindig tudni akarok Magáról, s tudni, hogy szeret. . . Kicsim, írjon egy szót és felhívom, vagy telefonon hagyja meg, mikor hívhatom fel aj. 56-96-ot. . . Ha nem teszi meg, akkor is ott vagyok, de akkor mily boldogtalanul. . . (Nekem tisztességes és komoly szándékaim vannak Magával.) [3] Budapest 1925. június 16. Máriáin, bemutatom magának a három kis lányomat. Kedves, ezzel én magának a legszentebbet adom, amit adni tudok. Soha nem adtam s nem fogok tudni adni ennél többet, mert ezzel a lelkem gyökerét adom. Virág szeptemberben lesz 16 éves, Gyöngyike márciusban múlt 14, Lilike áprilisban múlt 10. A három gyerek egymástól nagyon különböző s nagyon érdekes három