Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)

KERÉNYI FERENC: PETŐFI BÁNK BÁN-JA - Nemzeti múlt - forradalmi jelen

kai vívódó, játékszínen fellépő hősök és áldozatok világa, mint a forradalmár-költő agitáló, tettre indító versének mikrokozmosza. Petőfi megőrizte mindazokat a motívumokat, amelyek a Bánk-monda évszázados történetében fontosnak bizonyultak: az ország nyomorát, az összeesküvést, a királyné bűnrészességét (az itt meg nem nevezett) Melinda elcsábításában, Bánk jellemfordulatát. Figyelme azonban nem az egyes ember sorsára irányul: ezt alárendeli a két szembekerülő közösség, a magyarság és a németség ellentétének. E szándékának a költeményben szigorúan végigvitt nyelvi formák felelnek meg. Az „ország", a „magyarok", a „magyar nép", a „magyar nemzet" áll az egyik oldalon; szemben velük a másik oldalon viszont nemcsak a „német urak"-at látjuk, hanem a „királyi ház"-at és a „királyi udvar"-t is, s ez a kettő a leszámolási jelenetben mellérendel ten, összekapcsolva szerepel („Királynénak s udvarának" (91. sor), „Fölséges személyed" (94. sor), „Neked s ez uraknak" (100. sor). Fel kell figyelnünk arra is, hogy a két táborból névvel megjelölve csak azok a szereplők emelkednek ki, akik e nemzeti közösségek lényegi tulajdonságait hordozzák. Gertrúdot szinte a népmesehősök merev, változhatatlan tulajdonságaként, az uralomvágy s főleg a gonoszság jellemzi. Negatív vonásait mintegy betetőzi és egyúttal magyarázza a második szakasz keményen csattanó zárósora: „Születése német." Alakjának rajza a későbbiekben is csupán olyan vonásokkal gazdagodhat (gőg, az alattomos erőszak pártolása), amelyek az általa képviselt tábor egészérc is vonatkoztathatók. A mozgósító célzatú és erejű költeményben érthetően árnyaltabb a magyarság jellemzése, az egységben való cselekvés példázata. Láttuk, hogy Katona József szövegéből a reformkor során előbb az érdekegyesítés vezéregyénisége bontakozott ki Bánk figurájában. Petőfi sem ejti el ezt a szálat. Helyet kapnak versében - tíz sor terjedelemben - a nemesi sérelmek is, (17-26. sor), de nagyobb hangsúllyal szerepelnek - tizennégy sorban a parasztság nyomorának líraian átérzett tényei (27-40. sor), középpontjukban a Krisztus-hasonlattal (29-32. sor). Az összeesküvés elbeszélésében aztán már eltűnnek a társadalmi helyzetre