Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)

KERÉNYI FERENC: PETŐFI BÁNK BÁN-JA - Nemzeti múlt - forradalmi jelen

vonatkozó utalások, es a tábor egészét jellemző vonások maradnak meg: a királyné ellen szövetkezők magyarok és hazájukban megalázottak. Szándékukban, a királyi ház „kisöprésében" együtt érezzük a német- és királyellcncsséget, a korábbi radikális Bánk-értelmezések örökségét. Petőfi azonban továbbhalad ezen a nyomon. Az, hogy az összeesküvés nemesi jellegét említetlenül hagyja, lehetőséget ad az egységes nemzeti cselekvés modelljének kialakítására. A konspiráció - megfelelő vezető híján, sőt a tartóztató nádor jelenlétében - alacsonyabb, előkészítő foka a tettnek, a forradalmi erőszak nyílt és jogos, sőt szükségszerű és elkerülhetetlen alkalmazásának. A kudarctól való félelem és a jobb idők tétlen kivárása után (mennyire jellemző nézetek ezek 1848 tavaszán!) a magánéleti sérelem szakítja át a gátakat, és teszi indulatszülte forradalmár hőssé Bánkot, akinek Petőfi saját kcdélyállapotát kölcsönzi: ,,. . .a februáriusi francia forradalom óta szakadatlan hullámzásban, rengésben volt lelkem. Minden nap egy új remény, új feszült várakozás, új lelkesedés, új aggodalom, új harag és minden a világon" - írja majd szeptemberben, ezekre a hónapokra emlékezve. Bánk megőrzi ugyan nádori rangját a versben, sőt ez mindkét minőségében, az összeesküvők fékezőjeként (49-52. sor) és a számonkérők élén (65-72. sor) is jellemzi őt - érvelésében mégsem királyhelyettesi megbízása dominál, nem is magánéleti sérelmének nagysága, hanem az, hogy az igazság és a nemzet nevében cselekszik. (E kettős indíték itt és így rímel vissza - ellentétesen a Gertrúdot bemutató sorok etikai és etnikai minősítésére.) A forradalmár-nagyúrnak tehát nincs vétke, bűnhődnie sem kell, a vers derűlátóan, a megtisztult ország képével zárulhat! Ne feledjük: Petőfi legtöbb, a jövőre utaló nagy forradalmi verse ( Várady Antalhoz, Egy gondolat hánt engemet, Az ítélet, Nemzeti dal) ünnepélyes hangvétellel, maestoso-tétellcl zárul. Ennek zaklatottabb, kifejtetlen formája villan fel a Bánk bán zárósorában is. Bánk és Gertrúd alakjának ilyen értelmezése természetessé teszi számunkra a költő részletmegoldásait. A két főszereplő nem magánjelenetben csap össze, mint Katona József tragédiájának IV. felvonásában, hanem híveik gyűrűjében; a kevésbé fontos