Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)
KERÉNYI FERENC: PETŐFI BÁNK BÁN-JA - Bánk alakja a nemzeti játékszínen
A Bánk bán felfedezése - túlzás nélkül állíthatjuk - a vándorszínészet nagy egyéniségeinek érdeme. A dráma első ébresztője Udvarhelyi Miklós volt, Katona Józsefnek még a pesti jogtanulmányok és színészévek idejéből társa, barátja. Az 1833. február 15-i, kassai ősbemutatóról csak színlap maradt ránk, ennek ajánlásában a jutalomjátékát tartó Udvarhelyi a jó szerepet találó színész örvendczésévcl hívja fel a közönség figyelmét a műre: ,,...a hajdankorból egy oly honévrajzi történetet kívánok kellemes időtöltésül szemléltetni, mely akár a költőnek nagy lelkét, akár a karakterek fénye-becsének rajzolását tekintsük benne, minden módon remek s méltó becsülést érdemel." A következő évben, 1834-ben Kolozsvárott került színre a dráma, Egrcssy Gábor jutalmára. A fiatal és törekvő színész, aki Kassán is Ottót játszotta, ekkor kezdte meg makacs és végül diadalmas harcát Katona József elismertetéséért. A címszerepben itt lépett föl először Lcndvay Márton, a kor legünnepeltebb hősszcrclmese, aki mindenben megfelelt a romantikus férficszmény követelményeinek. 1835-ben a budai Várszínházban megint csak színészi kezdeményezésre, Kántorné jutalomjátékaként mutatták be a tragédiát. Kerek két esztendő leforgása alatt három város színpadára került a dráma, mégsem állíthatjuk, hogy a Bánk bán csatát nyert. A Budán történt és a korabeli sajtóból ismert anekdota szerint: „Mennyire ismeri mívcltebb publikumunk eredeti színműveinket, ma ismét tapasztaltuk, midőn egyik előkelőbb néző következő kérdést tett: - Ki fordította ezt a darabot? - Katona írta - volt a felelet."