Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)
KERÉNYI FERENC: PETŐFI BÁNK BÁN-JA - A radikális eszmék történelmi előképe
A radikális eszmék történelmi előképe A pozsonyi országgyűlés berekesztése (1836) után a bécsi kamarilla lesújtott a társadalmi haladás, az érdekegycsítés legkövetkezetesebb híveire. Kossuth Lajost és az országgyűlési ifjakat börtönbe zárták, Wesselényi Miklós, a későbbi „árvízi hajós" ellen pert indítottak. A politikai érzelmek és törekvések mesterséges elfojtása ismét az áttételcsen politizáló, kulturális fórumok szerepét növelte: az 1837-ben felavatott Pesti Magyar Színház a nemzeti összefogás és áldozatkészség jelképeként emelkedett a régi Kerepesi úton (ma: Múzeum körút és Rákóczi út sarok). A felháborodás légkörében formálódott irodalmi és politikai társasággá a fiatal radikálisok köre, az Ifjú Magyarország. A közéjük tartozó Egressy Gábor határozott politizáló szándékkal választotta 1839-ben Pesten is jutalomjátékául a Bánk háu-t. Az 1839. március 23-i előadás feszült légkörét jól érzékelteti a Melindát játszó Lendvayné Hivatal Anikó időskori visszaemlékezése: „Az első fölvonás nem tett semmi hatást. Halálos csend követte a függöny legördülését és Egressy maga is megrendült bizalmában. Úgy járt közöttünk, mint aki szívesen kérne bocsánatot, ha merne. Mikor aztán Szentpétery elmondta Petur bánnak hazafias kifakadásait, egy kis mozgás támadt. Az talált és a karzat meg is éljenezte. De a földszinten nem talált visszhangra ez a cenzúrától különben is megnyirbált beszéd, fáztak a szokatlanul erős hangja miatt. Az igazi hatás akkor mutatkozott, mikor Bartha panaszolta el Tiborc keservét." Az emlékidézés hitelességét a korabeli sajtóvélemények igazolják. A földszintet és a karzatot megtöltötte a közönség, a városban élő és a környékbeli nemesség, az értelmiség és az egyetemi ifjúság. A páholyok és a zártszékek azonban üresen maradtak, az arisztokraták és gazdag polgárok komornak, félelmesnek érezték Katona sorait. A gyéren látogatott páholyok