Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)

KERÉNYI FERENC: PETŐFI BÁNK BÁN-JA - Az oklevelek adataitól az európai vándoranekdotáig

a főúri összeesküvés és a királynégyilkosság szereplőit felvonultató forrásokban nincs adat a magánéleti sérelemre, a Bánkmonda majdani másik pillérére. Mi, kései olvasók és nézők, hajlamosak vagyunk rá, hogy a történetet olyan eseménynek tekintsük, amely sajátosan magyar, és így hazánk határain kívül nem tarthatott igényt tartós érdeklődésre. Ne feledjük azonban, hogy Gertrúd meggyilkolása a korabeli Európa egyik legtekintélyesebb udvarában történt: az eseményeket a kortárs évkönyvírók és krónikások egész sora rögzítette. Tollúkon kezdődött meg Bánk bán történetének alakváltozása. Először egy 1268-as ausztriai verses krónikában olvashatunk a nádor magánéleti sérelmeiről; a szerző szerint az említett Berthold kalocsai érsek, a királyné öccse meggyalázta Bánk feleségét. Krónikásunk forrásként élő mondára hivatkozott. Bár szóbeli Bánk-hagyományra ilyen korai adatunk nincsen, idehaza és külföldön is egyszerre indult meg a folyamat, melynek során a téma feldolgozói vagy rögzítői - a hatalmi indítékok ismerete híján - a magánélet oldaláról magyarázták a száraz tényeket. A történet ezután két évszázadon át magyarországi krónikások munkáiban él és formálódik tovább. A Képes Krónika a XIV. század közepén így összegezi az eseményeket: ,,. . .az említett úrasszony (Gertrúd) kétségen kívül az emberi nemzet ellenségének rábeszélésére, Bánk bán nagyságos férfiú nejét bizonyos idegen öccsének erőszakosan megkerítette. Miért is a Bor nemzetségből eredt Bánk bán kardját irgalmatlanul a királyné vérébe mártotta, és őt kegyetlenül megsebesítvén megölte...; kinek teste a szürkebarátok pilisi monostorában van eltemetve." (Geréb László fordítása.) Itt már döntő motívumként szerepel a magánéleti sérelem és gyilkosként Bánk. A Képes Krónika harmadik adatát legújabban régészcink igazolták: a Pilisszcntkercszt mellett állott cisztercita apátság romjai között egy remekmívű szarkofág darabjaira bukkantak, amelynek művészi értéke királyi halottat sejtetett. Márpedig Gertrúd az egyetlen fejedelmi személy, akiről adatoltan tudjuk, hogy ide temették. Idézett mondatai után a Képes Krónika a büntetés részletezésére tér át, a vérontásra, amely Bánk