Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

[II] MIRŐL BESZÉLT A RÉGI POLGÁR, HA NEM FÉRT A BŐRÉBEN?

AZ ANDRÁSSY ÚT ELEJE 1900 KÖRÜL színével. Miután városnegyedünkben az éjsötét vagy alkonybarna nők vannak többségben: kereskedőink a legtöbbet adnak cl a rejtektűzű bársonybundákból, amelyek arra ingerlik a férfiak kezét, hogy hátulról megsimogassák őket, így például az omnibuszra való felszállásnál is. Persze, csak tiszteletből és hódolatból. Egészen más kerületbe kell annak a menyecskének tartoznia, aki az ilyen tiszteletteljes mozdulat után például hátrafordulna és a polgár öreganyját emlegetné. Nem, a terézvárosi hölgyek nem káromkodnak, engedjük át ezt a tulajdonságot a ferencvárosiaknak. - Es ha a terézvárosi polgárnak eszébe jutna, hogy a megszokott és néha megunt otthoni koszt helyett kocsmai koszttal is örömet okozzon a gyomrocskájának: kerületünk nem nélkülözi a megfelelő ven-