Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

[II] MIRŐL BESZÉLT A RÉGI POLGÁR, HA NEM FÉRT A BŐRÉBEN?

AZ OKTOGON 1900 KÖRÜL déglői helységeket sem. Persze, mi a kocsmai izlés dolgában is modernek vagyunk, nem kedveljük többé a patriarkális kiskocsmákat, amelyek még a maradi Belvárosban virágzanak. Mi szeretjük a fénylő, vakító abrosza vendéglőket, ahol asszonyaink fülbevalói érvényesülnek, ahol nem kell attól félnünk, hogy bepecsételjük vasárnapi kabátunkat. (Kár, hogy sokan már szmokingot is viselnek. Az igazi terézvárosi polgárnak ünnepnap a kerekre szabott zsakettot illenék viselni.) Itt van Andrássy-útunkon Drexler úr, ahonnan a terézvárosi polgár láthatja a grófok és zsidók fogatait előállani az operaház elé. Itt van a Petánovics, akire már régen leselkednek a józsefvárosiak, de reméljük, hogy nem hagy itt bennünket. Az út másik oldalán más fertályokból is feltünedeznek a sörbarátok, amint a Wagnerhez igyekeznek. És az Oktogonon, a város kellősközepén még sántasága se akadályozza meg Prind.lt abban, hogy minden jóval ellássa a terézvárosiakat. Persze, hogy Dökkcr is a mi barátunk, mert vájjon hová tartozhatna egy olyan szálloda, amelyet nagybüszkén London városához címeznek.