Rigó László: Kossuth Lajos: Uram Barátom Képviselő Ur! (Kézirattár, Budapest, 1978)

KOSSUTH LAJOS LEVELE CSANÁDY SÁNDORHOZ (írta Rigó László) - A levél keletkezéstörténete, jelentősége

augusztus I-en utazik Baracconéba. Kéthetes ott-tartózkodása alatt eszmecserét folytat Kossuthtal a magyarországi közállapotokról. Részletesen megbeszélik az új párt programját, feladatait, a 48-as töredékkel kapcsolatos álláspontot, a baloldal oly kívánatos egyesülésének feltételeit, módjait. Kossuth körvonalazza a Függetlenségi Párt levelére adandó válaszát is. Helfy augusztus 17-én érkezik vissza Budapestre, és útjáról színes beszámolót közöl lapjában (Függetlenség a Nép Zászlója, 1874. augusztus 22-29.). A párt vezetőinek címzett hosszú válaszlevelét Kossuth Mon summán óból küldi cl, augusztus 25-én. Levele elvi útmutatás is, program is a Függetlenségi Párt számára. Elöljáróban a párttal való szolidaritását hangsúlyozza: ,,. . .kötelességemnek tartom határozottan kijelenteni, hogy én magamat minden nyíltan szint vallott pártok között a »függetlcnsegi parthoz« nemcsak legközelebb állónak tekintem, de sőt a kitűzött czélra nézve, mely nem kevesebb mint hazánknak egész kormányzati rendszerében minden idegen avatkozástól ment állami függetlensége, magamat a »függetlcnsegi parttal« solidarisnak vallom." Ám mindjárt ezután sietve körvonalazza a szolidaritás tartalmát, határait. A párt is, ő is a függetlenség, a nemzeti önrendelkezés kivívását tartja fő céljának. Ha a párt e cél elérését most lojális úton, szelíd, de kitartó hangyamunkával, a nemzeti öntudat élesztésc és ápolása segítségével kívánja szolgálni, Kossuth ezt tudomásul veszi; egyelőre így is jó, ennyi is elég: „Én nem dobbantok lábammal, mint az elitélt Galilei s nem kiáltom Önöknek: »eppur si muovc«. Bár hiszem. Nemzetek sorsa nagy vágásokban mozog. Az én nézeteim várhatnak az alkalomra, melyet nem ember teremt, de melyet meghoz a történelem kérlelhetetlen logikája." Segíteni fogja tehát a pártot törekvéseiben, de fenntartja magának a jogot, hogy az együtt kitűzött mérföldjclzőig eljutva maga válassza meg a „hogyan, merre tovább ?"-ot. Kossuth felsorolja az 1867 óta eltelt időszak politikai, társadalmi, gazdasági fejlődésének néhány ellentmondását (a gazdasági, pénzügyi bajok, az államadósságok növekedése stb.), a félalkotmányos rendszer egy-két megdöbbentően torz kinövését (az egyház befolyásának növekedése, a reakciós választójogi törvény stb.), s megállapítja: cjelenségek az állami függetlenség hiányára mutatnak, és természetes következményei annak